ma sok-sok zenét hallgattam. de nem mindegyik tetszett. és végig anyu vagy apu választotta a zenét. biztosan azért, mert ők felnőttek. ezért hát úgy döntöttem, hogy én is megnövök, hogy én választhassam a zenét, amit hallgatni akarok. ezért hát jó sokat aludtam. és ettem.

anyu, azt hiszem, kicsit meglepődött, hisz napok óta, miután megtörölget (nem fürödhetek, míg a köldökzsinórom nem esett le), hogy legyek szép tiszta, és már a tiszta ruhát is feladta, én épp akkor bepisilek. dehát ugye én nem tehetek róla, ha akkor kell. ha majd megnőttem, elmesélem neki, hogy nem akarattal van ez így. ma apu nincs itthon. úgy értettem, hogy elment dolgozni a házon, ahová költözni fogunk, ha én már kicsit megnőttem. aztán remélem, szép narancssárga lesz a szobám. én szeretem a narancssárgát. a felnőttek azt mondják, a kisbabák nem is látják a színeket, dehát mit tudnak ők. a narancssárga szép szín. Ott bent a melegben minden narancssárga volt... azt hiszem.

Most aludni fogok.

ma nagyon bebugyoláltak. az elején kicsit megijedtem, hisz betettek egy kosárkába, és aztán valami fényes szobába kerültem, amely nagy sebeséggel haladt lefele. Aztán miközben próbáltam aludni, éreztem, hogy még hidegebb lett, mint eddig. és a szél is fújt. aztán megint megszólalt az a másik ismerős hang. Anyu nagyon nyugodt, mikor ott van az a másik ismerős hang is. Szerintem van valami köztük...még az is lehet, hogy ő az apu. bizony. kiokumláltam. biztosan ő apu.

No mindegy, szóval apu elvitt minket egy kék dobozban, ami néha egész nagy sebeséggel haladt. Egy olyan helyre vitt, ahol egész meleg volt, és anyu is még jobban megnyugodott, és gyakrabban mosolygott. ettől aztán én is megnyugodtam. Közben behelyeztek a kiságyamba, amely picit még nagy nekem, de ha nagyra növök, pont jó lesz. Azt hiszem, ők nagyon szeretnek engem, és előre is gondolkodnak.

lehet, hogy ez a világ csak egy nagy folt? mindenfele csak homályos pacatokat látok, s mégha néha ki is tisztul egy-egy foltocska, olyan ismeretlen ez a világ nekem.

egyre gyakrabban hallom azt a kedves hangot, azt hiszem ő anyu. mostmár egymás mellett vagyunk, és ő vigyáz rám. Még tejet is ad nekem, és amikor éppen nem alszom, akkor mindig olyan kedves velem. Puha takaróba csavar, és úgy vigyáz rám. Ma meglátogatott egy másik ismerős hang. Azt hiszem jobban félt ő tőlem, mint én tőle. Biztosan túl apró vagyok.

Végül úgy tűnik kicsiZonga lett a nevem, habár még Szamócának is szólítanak. Na meg kismadárnak, de azt még nem tudom, miért.

azt hiszem, alszom most egyet. Azt mondta anyu, hogy ha alszom, nagyra növök. Habár jó lenne így kicsin is, mert gondomat viselik...

hűha... mi ez a nagy fény, zaj, fejetlenség és hideg?

halihó. nekem olyan jó volt ott a melegben. nem lehetne még kicsit ott ülni? még mesét is olvasott egy kedves hang, mikor ott bent voltam a melegben. hm. nem lesz jó ez így. néha fel-fel ordít egy hang, és nagyon hideg van. Nem lehetne kicsit még ott bent maradni? mégha az a kedves hang néha kisÁdámnak is nevezett... az sem baj már, csak melegebb legyen.

Igaz is. végülis jó lesz itt is, remélem. amúgy is a végére már nem volt víz körülöttem, és kicsit nehéz volt a mozgás. na meg elkezdett összeszűkülni a hely is. na jó na. jó lesz ez így. csak azt a kedves hangot hallanám már. nagyon hiányzik. halihó...

hm. azt hiszem sírok kicsit. senki sem foglalkozik velem? halihó, ...megjöttem.