Anyuval megint voltunk sétalni. Egész végig próbáltam kiokoskodni, hogy mindig ugyanabba az irányba megyünk sétálni, vagy sem. Ez fontos lenne nekem, mert ha mindig ugyanarra megyünk, akkor akár többet is aludhatok az úton, hisz semmi látnivaló. Minden ugyanaz, mint a tegnap és a tegnapelőtt. Habár, most nézem, hogy mintha a levelek sárgábbak lennének. És egyre kevesebb van belőlük... lehet, hogy mégiscsak változik a táj, mégha ugyanarra is megyünk minden nap sétálni. Most, hogy belegondolok, olyan a természet is, mint az ember. Állandóan változik, ahogy apunak is elhullt a haja, úgy hullnak el a falevelek is. Szólok is apunak, hogy ne szomorkodjon, hisz a falevelek minden évben lehullnak, míg az ő haja csak egyszer hullt el... hátha kicsit vidámabb lesz...

Ma amúgy meglátogatott a háziorvosnéni. Mosolyogtam neki is. Kell gyakoroljam a mosolygást, hisz holnap megyünk egy másik doktornénihez, aki a szívhez ért, és ha szépen mosolygok neki, akkor fogja látni, hogy milyen ügyes és egészséges baba vagyok, és nem fog semmi bajt találni... Anyu és apu nagyon örülne, ha minden rendben lenne, úgyhogy azt hiszem, én is így vagyok ezzel.

na ma apu haza se jött, csak késő este. megint valami labda ügye lett, ami még nem is lenne gond, csak ha eddig legalább aktívan részt vett a labdajátékban, ma Medgyesre ment megnézni egy kosármeccset. Szóval csak nézte, mégcsak nem is játszott. Mondjuk összekötötte egy látogatással is, ugyanis nagyiék Medgyesen élnek, de még így sem értem. Végülis mégiscsak igaza van anyunak. nem lehet megérteni a férfi és a labda közötti kapcsolatot.

Amúgy mostmár gyakrabban járunk anyuval sétálni. rájöttem, hogy nem is olyan rossz, és végülis én szeretek sétálni. főleg a liftes része tetszik. a zaj, az nem annyira tetszik, amikor gyorsan mennek el mellettünk az autók. Lehet, hogy apu is úgy szokott menni az autóval, olyan gyorsan és eszeveszetten? lehet... végülis lehet, rá van kényszerítve, hisz ha labdázni megy, oda kell érjen, még mielőtt a labda elgurulna... na, ezt én sem értem. mindegy.

apu mikor hazajött, anyu elmesélte neki a nap felfedezését, azaz a háton való fekvésről a storyt. közben apu a konyhában mászkált velem körbe-körbe, és én mosolyogtam neki, mert észrevettem, hogy amikor mosolygok anyunak vagy apunak, akkor olyan jó kedvük lesz utána, mintha motiválnám őket azzal, hogy mosolygok. Vagy mintha a nap minden nehézsége elillanna pillanatok alatt, ha kicsit mosolygok nekik.

tehát miközben mosolyogtam, apu elkezdett velem repülőzni, azaz mentünk körbe a házban úgy, hogy én voltam super...woman, ő meg a speciális effektusokkal foglalkozó szakember, köznapi nyelven őmiatta tudtam én repülni gondtalanul :) Nagyon jó volt, csak az a baj, hogy én hamarabb belefáradok a dolgokba, mint a felnőttek. ezért is vagyok én a kisbaba, ők meg a felnőttek. ...gondolom...

azt hiszem, teljesen haszontalan nekem a kicsiágy, hiszen a legjobban úgyis anyu vállán, vagy ölében érzem magam. Sokszor nem is tudok sehol máshol elaludni, csak anyu vállán. Ez valószínűleg zavarja kicsit anyut meg aput, hisz még azt hiszik majd, hogy függővé válok a szülői válltól, de én úgy érzem, hogy most még nem olyan nagy gond, hogy ott csüngök egész nap anyu vállán.

ma amúgy jó kislány voltam. apu már előre retteg, hiszen amikor nappal alszom, és elvagyok szép csendben, általában éjszakára előrejósol egy kis izge-mozga álmatlanságot. De hogy még jobban összezavarjam őket, ma éjszaka aludni fogok. így döntöttem.

Ma apu korán reggel elment dolgozni, úgyhogy egyedül maradtam anyuval... megint. Aztán délben meglátogatott az egyik dédimamám. Kicsit csodálkoztunk egymásra, hisz azt hiszem, nemcsak nekem, de neki is ez volt a legnagyobb korkülönbségű vizitje az elmúlt időszakban, és eléggé érdekes volt.

Aztán hazajött apu, és hozta az új ruhatáramat, amit keresztanyum, Kery küldött messzitávolból. én kicsit untam, hisz annyi minden volt körüldobálva a nagyszobában, hogy ha járni tudnék is, alig tudtam volna kiforgolódni magam a szobából. Így könnyebb volt, hisz anyu kicipelt, amikor már elég hangosan kiabáltam.

apu már rég panaszkodik, hogy eddig még sosem sikerült lehánynom. Na, ma este végre sikerült. Miután nagy munkába esett, és pizzát sütött, mivel nekem még nem volt kedvem aludni, és nyűgös voltam anyu kénytelen volt velem sétafikálni körbe-körbe. Aztán apu sétált velem, hogy anyu is tudjon enni. És miközben én egyre csak mozgolódtam, nyűgösködtem, egy szerencsésebb pillanatban elintéztem aput. Szinte örült, hogy végre felszenteltem a kék-fekete csíkos polóját. 

Aztán lefektettek, és nagy nehezen elaludtam... Azt vettem észre, hogyha éjszaka jól alszom, akkor nappal kicsit nyűgösebb vagyok, vagy ha nappal alszom jól, akkor éjszaka nem tudok teljesen nyugodt lenni. Nem lehet könnyű anyunak és apunak, de ők szeretnek engem.

ma apu hazajött a munkából, és végig énekelt. Aztán gondolta, hogy én is kipróbálhatnám, úgyhogy nekem is megadta a lehetőséget, hogy karaokézhassam. Sajnos a szöveg résznél kicsit gondok voltak, de a dallam egész jól ment már. Sőt...

Lehet, hogy még énekes is lehetek majd, ha megnövök...

ma anyu olvasott nekem. aztán szólt a telefonja, és kiment, egyedül hagyott engem a könyvvel. én próbáltam valahogy kiköbözni, hogy mi lehet ott a sok-sok betű között, de sok-sok kínlódás után csak annyira jutottam, hogy a nevem, Zonga jelentése éppen sólyom. Tehát Zonga azt jelenti, hogy sólyom. Igenám, de a sólyom betűit ha összekeverem, éppen kijöhet az a szó is, hogy MOSOLY. szerintem ez nagyon szép. Mindenesetre azt hiszem én még picike vagyok, hogy túlzásba vigyem az olvasást, úgyhogy mielőtt még bárki is észrevenné, szépen csak belealszom ebbe a szép színes könyvecskébe.

habár várjunk csak, azt hiszem éppen kielmélkedtem, miért szeretek mosolyogni...

azt hiszem, ma szopizás közben anyu elaludt. én jól beleéltem magam a szopizásba, mire aztán befejeztem volna, nézem, hogy anyu szeme le van csukva, nem mozog, csak jó mélyeket szuszog, és nagyon szépen mosolyog. nézelődtem kicsit körbe karikába, aztán kezdett már unalmassá válni a helyzet, úgyhogy úgy döntöttem bekapom még egy kicsit a szopiznivalót, hátha belealszom, és ugyanazt álmodom, mint anyu, hogy ugyanolyan szépen mosolyoghassak. Amúgy anyu, mikor pici volt, éppen erről volt híres, hogy álmában csodaszépen mosolygott.

nem volt senki más itthon, úgyhogy az eredmény nem visszaigazolt, de szerintem sikerült. Mi jól megértjük egymást anyuval, miért ne sikerült volna...Nagyon szeretek mosolyogni, de vajon miért van ez? Remélem hamarosan kielmélkedem...

a felnőttek úgy össze tudnak zavarni. anyu próbálja betartani, hogy lehetőleg 3 óránként egyek. ez segít nekem rendben tartani a haskómat, hisz így kicsit rendszerezettebb az egész, és ritkábban vannak görcsöcskék ott bent. 

én viszont még hozzátennék valamit az egészhez... nem vagyok én atom-óra... van, amikor szopizok, és a sok mozgástól kicsit hamarabb megemésztem a tejecskét. Van, amikor a tejecske könnyen felbomlik a hasamban, van, amikor olyat álmodom, hogy sok-sok energiára van szükségem, és egyszerűen elfogy a hasamból a tejecske. Ez nem órára megy. Ilyenkor kicsit úgy érzem, hogy ezek a felnőttek nem találják a helyes utat... próbálják betartani minden "okos" és "tapasztalt" másik felnőtt irányítgatásait, de elfelejtik azt az egyszerű tényt, hogy nem vagyok atomóra, és ezzel meg is beszéltük a megbeszélnivalót.

amikor azt mondják a felnőttek, hogy nem lehet még éhes, hisz most evett 2 órája, ha beszélni tudnék visszavágnám, hogy márpedig akkor ezek szerint, ha a szobában 22 fok van, akkor nem fázhatsz, nembaj, ha reszketsz is, de ha van 22 fok, akkor az egész csak egy nagy kérdőjel, és szó sincs fázásról. Szóval valahogy úgy érzem, hogy ezeket a kontrollálhatatlan feltétlen vagy feltételes reflexeket akarják irányítani ezek az okos felnőttek...

ma prüszköltem egy jó nagyot. anyu éppen le is fotózta. mikor prüszkölök, mindig azt mondja anyu, hogy egészségedre. nem egészen értem még az egészet, hisz ha egészséges lennék, nem prüszkölnék, ha meg prüszkölök, akkor nem nagyon hiszem, hogy az az egészségemet tükrözné, de biztosan van benne valami értelem. gondolom, hamarosan megtudom, ha még cseperedem egy kicsit, és bombázhatom majd anyut és aput a végtelenségig tartó "miért?" kérdésekkel.

Nem tudom, hogyan látják a felnőttek ezeket a kérdéseket, azonban annak ellenére, hogy ők kicsit unják már, szerintem teljesen normálisak. sokszor idegesek is, amikor már a 67. miért kérdést feltettük egy egyszerű témával kapcsolatosan, és türelmetlenek, hogy ez a csöppség mennyit tud kérdezni, idővel szegény kisbabát le is szoktatják nagy nehezen erről a csúnya szokásról, hogy aztán később vagy 15-20 év múlva, mondjuk egy egyetem padjain a felcseperedett kisbaba arról tanuljon, hogy a problémamegoldás/konfliktuskezelés egyik alapvető, de roppant hatékony technikája éppen e mágikus kérdés köré épül... ilyenkor valószínűleg elgondolkodik a kics csöppség, hogy ezt a sors akarta így. Ő már akkor tudta, hogy s mint, de aztán ezek a buta felnőttek félrevezették...

ma belealudtam az ebédbe. aludtam vagy 3 órát, aztán sok-sok agitálásom után anyu meg akart etetni, azonban azt hiszem, alig ettem vagy 5-6 percet, s belealudtam. nem tudom, mi van velem, de kicsit összezavarodott az étrendem. aztán jött apu, és játszott velem. először mutatott valami képeket, aztán meg az ujjaival játszadozott, mintha zongorázott volna a levegőben. ott voltunk mindhárman a nagyágyban, és kacarásztunk, azaz ők kacarásztak rajtam, én meg kacarásztam rajtuk, ahogyan kacarásznak rajtam. elég szórakoztató volt. most alszom egyet, apu úgyis megy fotbalozni, aztán közben lehet, hogy fel kell kelnem, mert lesznek látogatóim. 

Nem tudom, hogy van ezzel más, de én elég híres lehetek, ha ennyi látogatóm van. vagy csak nem látott picibabát ez a sok ember? mindenesetre nekem tetszik, én mosolygok nekik, ők mosolyognak nekem, és mindenki boldog. Olyan jó picibabának lenni, csak az nem jó, hogy a felnőttek azt hiszik, hogy én nem tudok semmiről semmit. pedig...

most alszom egyet

na azt hiszem anyu rájött, hogy én, ha akarom, be tudom csukni a fülem. gondoltam én, hogy nem tartogathatom sokáig titokban. no de sebaj, ez még nem azt jelenti, hogy ezután nem csukhatom be, csak annyit, hogy óvatosabb, diszkrétebb kell legyek. mert bizony, ha én nem akarom hallani, becsukom a fülem. ez már csak ilyen.

azt hiszem, a zsiráf is be tudja csukni a fülét. habár ő inkább arról híres, hogy hosszú a nyaka. s jut eszembe, ha sokat alszom, megnövök, mondják a felnőttek, de akkor a zsiráf csak a nyakát altatta sokat? vagy hogy sikerült neki akkora nyakat növeszteni??? ez most éppen a zsiráfos kezeslábasomról jutott eszembe, ami a tegnap volt rajtam...

ma kaptam egy zsák gratulát. Azt hiszem, anyu és apu körbeküldött mindenkinek valami üzenetet és fotót rólam, aztán csak úgy pottyantak be a gratulációk. Van, aki nekem, van, aki anyuéknak gratulált, mindenesetre úgy tűnik, bejött mindenkinek a kép, amelyen kicsit pózoltam. még átgondolom, de komolyan meg kell majd elemezgetnem, hogy milyen pályát választok majd. Mindenképp opcióként ott van majd a modellkedés.

amúgy kicsit szomorú leszek estére, azt hiszem. kicsit feszült a hangulat jelenleg, úgyhogy ha anyu és apu nem talál ki valamit, de gyorsan, estére egész komorrá változom. Hadd vegyék már észre, hogy mosolygósan van rájuk szükségem.

SIKERÜLT. 4 kilót mutatott a mérleg. kereken. 

aztán alig bírtam ki, hogy anyu tisztába tegyen fürdés után, hogy elengedhessem az egész nap fogságban tartott elengednivalót. lehet, hogy a pelus kicsit kisértődött rám, dehát valljuk be: úgysem tudta volna elkerülni sorsát... :)

A fürdés is jól sikerült. csak valahogy úgy kellene, hogy többet tartson. szeretem én a vizet, csak valahogyan meg kellene tanuljam, hogy nem minden ehető, ami folyik... nem másért, csak ha kiszippantom a kiskád melegvizet, megmarad a sok fincsi-tejcsi. márpedig az hogy néz ki, hogy kisbaba van a háznál, de megmarad a sok tejcsi?

ma be szeretném tölteni a 4 kilót. anyu nagyon várja már, hogy rátegyen a mérlegre, és éppen 4 kilót mutasson az. úgyhogy még nem tudom pontosan, hogy zabálgatnom kell-e vagy fogyóznom, de mindenesetre estig ki kell derüljön. míg apu hazajön a meccsről, hisz akkor lesz a fürdés-mérés, össze kell szedjem magam, hogy éppen 4 kiló legyek.

remélem, sikerül boldoggá tenni anyut. pillanatnyilag...

ma apu felszerelt a kiságyam fölé egy ... valamit, ami mondhatni multifunkcionális. Ha anyu szellőztet, raterít erre a valamire egy lepedőt, így engem nem ér a hideg. amúgy meg felakasztották fejjel lefele tehénkét erre a valamire, mintha tehénke valami profi cirkuszi ugra-bugra lenne. azért vicces ott fent a magasban, csak nem tudom, hogy tudja tartani magát ott órákon keresztül...? nem fárad el a lába?

anyu ma nagyon nyugodt volt. nem is értem, hogy van ennyi türelme és ereje hozzám... végülis, ha jobban átgondolom, amint megtanulok beszélni, azt hiszem, az lesz az első, hogy megköszönöm anyunak, hogy ilyen jó hozzám, és majd csak a második lesz az, hogy megkérem, tanítson meg szappanbuborékokat eregetni.

ma töltöm a három hetet. Igazából már legalább három évesnek érzem magam, annyit láttam, annyit hallottam, de be kell vallanom, három hetesnek sem olyan rossz lenni. Ma apu reggel nem volt képes felkelni. annak ellenére, hogy kellett volna menjen minél korábban dolgozni, nagyon nehezen ment az ébredés. Mondjuk anyu sem erőltette, hisz olyan jó, amikor apu itthon van... aztán végül csak elment, de előtte elég sokat beszélgetett velem. mutogatta a képeket a falon, könyveket a polcon, forgolódtunk a szobában, mint egy passzátszél. Jó volt, de én jobban örültem volna annak, hogyha nézhettem volna még egy kicsit azt a képet ott a falon, amelyik anyuról van, amikor szappanbuborékokat fújdogál.

Azt hiszem, arra fogom kérni anyut, amint beszélni tudok, hogy megtanítson olyan nagy szappanbuborékokat eregetni. Igen, erre fogom kérni, amint beszélni tudok.

délután még sétáltunk anyuval, aztán apu is csatlakozott. nem tudom, miért, de megint elaludtam, amint kiértünk a tömbházból...

Ma sétáltunk. Apu sietett haza, hogy míg süt a nap, kimehessünk kicsit. És sikerült. Egy kicsit sok volt a fény, de egész hosszút sétáltunk. Én persze belealudtam, mint a legtöbb dologba eddig :"> Úgyhogy kipróbáltuk a babakocsim is. Picit fiús, de engem nem zavar.

Amúgy tegnap-ma ittjárt mama, de el is ment már. Anyu kicsit nyugodtabb volt, és többet figyelt rám. Olyan jó, amikor anyu sokat figyel rám. Szeretném, ha anyu csak rám figyelne. Néha azért figyeljen apura is, mert olyankor kicsit jobb neki, mint amikor nem figyel egyáltalán rá. Anyu nagyon szereti aput. Apu is nagyon szereti anyut, csak nem mondja olyan gyakran. Pedig jobb lenne, ha gyakrabban mondaná ... jobb lenne.

azt hiszem, eddig ez volt egyik legnagyobb élményem. Apu betett a fürdőkádba, amely tele volt vízzel. és úszkáltam kicsit, de nem mert elengedni egészen, így nem volt teljesen szabadúszás :D De nagyon jó volt. szeretek úszkálni.

aztán jó nagyokat nyújtózkodtam, mert azt mondta apu, hogy a nyújtózkodás is segít a növésben. És valóban növök. Ma már 3,80 kg voltam, úgyhogy pontosan fél kilót szedtem magamra, mióta megszülettem. Azt mondják, az nagyon jó, hisz ha az első 4-5 hétben a kisbaba felszed egy fél kilónyit, az már biztos jele a fejlődésnek. Bizony ám.

elfigyeltem, hogy van egy csomó fiús ruhám. Azt hiszem, anyu meg apu nem egészen kislányt vártak, de mindenesetre én az lettem. ma pedig anyu rózsaszínbe öltöztetett. nem akarok beképzeltnek tűnni, de azt hiszem, nagyon szépike voltam ebbe a rózsaszín felszerelésben.

amúgy ma anyu elérzékenyült, pontosabban legurult pár könnycsepp az arcán. úgy történt, hogy apu alig jött haza, már ment is, mert a dolgozójában újabban sok csapatépítő-szabadidőprogramot szerveznek, őneki pedig leggyakrabban ott kell lennie. Anyu meg kicsit elszomorodott, hisz ugyanúgy, ahogyan én is, szeretném, ha apu többet lenne itthon.

Hallod, apu? többet legyél itthon velünk.

ma újra látogatóim voltak. Anyu testvérének családja látogatott meg, úgyhogy megintcsak tettem az ártatlan kis újszülöttet, aki az idő többségében alszik, néha kinyitja a szemét, úgy tesz, mintha szétnézne, mosolyog egy-egy felet, majd alszik tovább. Ilyenkor igazán nincs miért sírni, hisz csak szégyent hozok anyura meg apura. Azt hiszem, még tortát is kaptam, de mielőtt észhez kaptam volna, már el is fogyott. Amúgysem ehetek tortát, azt hiszem.

máskülönben igaza volt anyunak, hogyha sokat alszom, megnövök. Ma már éppen 3,6 kilót töltöttem. Olyan jó nőni...

már a tegnap is szó volt róla, de csak ma került sor az első otthoni fürdetésemre. Anyu, mintha számtalanszor lett volna hasonló helyzetben, először megmutatta nekem a kiskádam, majd a vízbe mártott óvatosan, nehogy megijedjek. nagyon figyelmes volt, pedig nincs miért aggódni, hisz ismerem én a vizet. kellemes is volt, csak egy kicsit szaggatott. Mindenki ott volt, anyu, apu és mama is. egy adott pillanatban jobban féltek az egésztől, mint én, valószínűleg azért, mert senki sem tudta, ki a főnök, ki vezeti le az egész előadást. de nagyon jól sikerült, remélem, ezután jó sokat fürdünk még.

utána kicsit fáztam, de aztán anyu jól betakart, és vigyázott rám. nagyon szeretem anyut.