Sikerült! Ma a hátról hasra fordulást is jól begyakoroltam. Még egy dupla fordulás is összejött!

na ha a tegnap szinte olvastam, ma már az én magánbemenetelű különös módszeremmel szinte írtam is. anyu csak azt látta, hogy a hófehér zörgőm tele van koromfekete kézlenyomatokkal. Én bizony rajta hagytam a kezem nyomát, ezt persze, miután össze-vissza olvastam a hírlapot. A sok ólom pedig a kezemen maradt, majd én gondoskodtam, hogy ahelyett, hogy lenyalogassam a kezemről, nyomokat hagyjak imitt-amott. egyelőre csak a zörgőmön. Anyu persze csap alá vezetett, és először életemben kezet mostunk. a fürdés valamivel jobb, mint a kézmosás, de mindkettőnek víz az alapja, ígyhát szerettem a kézmosást is. Lehet, hogy megtévesztem anyut, és kicsit öszemaszatolok mindent, amint lehetőség adódik, hogy megismételhessük a kézpancsit.

Máris megpróbáltam ezzel a kis címkével, de azt hiszem, ez nem fogta meg a kezem...

de ez valahogyan nem megy még nekem. annyit tudok, hogy az olvasás megkönnyebbítése érdekében a száj egy fontos szerepet játszik, de énnekem sehogy sem sikerül még, pedig már szinte le is nyeltem a kis játékkönyvemet. Szerintem ha elég sokat elvagyok ezzel, egyszer csak kiokumlálom, hogy mi is az olvasásnak azon titokzatos procedúrája...anyu majd biztosan nagyon büszke lesz rám, ha összejött. mindenesetre már így is büszke rám, hisz mindenféle játékom iránt mély érdeklődést mutatok, amennyiben a címkéjén sok kis szövegecske található, így anyu máris azt hiszi, hogy én a címkéket olvasom. és természetesen, mivel legtöbbjén azt írja, hogy 3 éves kor alatt nem ajánlott, én hűségesen meg is szabadulok tőlük, figyelmem csak rövid ideig tudják foglyul ejteni... lehet, hogy csak hinni kell benne, és kiderül, hogy tudok olvasni, csak nem tudtam róla...

Apa szerint később majd ilyen leszek. Vagy ha nem is én, akkor a copfjaim. Annak örvendek, hogy akkor van, amiről mintát vegyen apu a hajfonáshoz. Bár amíg ekkora lesz a hajam, a blúzom összezsugorodik. És akkor már nem tudom majd apának mutatni, hol húzza szorosabbra a fonatokat. Hm...talán akkor mégsem egészen ilyenek lesznek a copfjaim. Bár ha apa jól megnézte, akkor meg is jegyezte. És akkor mégis ilyenek lesznek azok a copfok, hurrá!

Mesét mondott ma anya. Kicsit gondolkodott, hogy melyik elefántról szóljon a mese, de úgy vettem észre, végül mindegyikből van benne valami. Behemót, szürke és tarkalábú. És a barátja, a kisegér folyton kell mondikáljon, meséljen, beszéljen, nevessen, rikoltozzon, panaszkodjon, hangoskodjon, mórikáljon, hogy az elefánt nehogy véletlenül eltapossa. Hogy mindig tudja, hogy hol van. Aztán folytatódik a mese, de most hirtelen nem is tudom, hogyan. És azt sem tudom, tudnék-e egy behemót elefánttal együtt lakni. Hisz nézzétek, a pokrócon is alig férünk!

apu azon az elven van, hogy nem szabad sokat sírni, hisz kisírom a szemem színét. Ígyhát eldöntöttem, hogy bármennyire is fájt a fülecském, nem sírok többet. Na meg persze a sok biztató szó is segített, hogy viszonylag könnyen áttegyem magam ezeken a nehéz perceken. Köszönöm szépen tehát Katalin(ék)nak és Dánielnek a biztató szavakat. azt hiszem, mostmár büszkén nézek szembe magammal, hisz igazándiból nekemis nagyon tetszik. aztán később még a szemem színével is találtathatom a fülbevalót, ha ügyes leszek...

Hurrá, pancsiztunk újra! Ma heten voltunk kisbabák, 4 kislány és Dániellel 3 kisfiú. Dávid barátkozott velünk kicsit az elején, a körbeülős-masszírozós résznél, aztán a medencében Dániel mellé kerültem, és néhányszor jól felpriccoltam. Igaz, magamat is, s ettől eléggé elnehezültek a szempilláim. Anya ügyesebb volt, mint a múlt héten, így csak egyszer kortyoltam nagyot, és ezúttal sikerült az a gyakorlat is, ahol csak egy kézzel kell tartania. Dániel mamája szerint én időnként motorcsónak üzemmódra váltottam, olyan hevesen pancsoltam a lábaimmal. A képen épp a motorcsónakos alaphelyzet látható, köszönet érte Boglárka mamájának! A végén aztán volt csoportos légzőgyakorlat is (sírt mindenki torkaszakadtából). Hiába, úgy látszik, ezt nem lehet megúszni.

Azt vettem ma észre, hogy minden kislánynak van fülbevalója. Lehet, hogy eddig is így volt ez, csak akkor még erre nem figyeltem. Intézkedtem, s anya megígérte, hogy holnaptól én is kislány leszek. Kíváncsian várom!

...amennyire ügyesen tudom kezelni a fűzőm... igaz, egyelőre a kibontásnál tartok. Figyeljétek, hogyan fűzőztem tegnap! Ma még jobban ment, anyánál is gyorsabb voltam, így a mai akció csak képen van meg. 

Apu, nem férek a kicsi ágyban!

hűha... mennyi ismeretlen van még a világon... én azt hittem, a tigris az a Móniéktól kapott játékom egyik szereplője, valamint a szamár az nem más, mint a zörgő kis állatocska ugyanarról a játékról....de ma fény derült a dolgok sötét oldalára, hisz anyu és apu és Eszter és Lóri (Eszter anyunak az unokatestvére, Lóri pedig az ő párja) elvittek engem az állatkertbe. És láttam ott sok-sok állatot, főleg miután felébredtem. azt hiszem, a legjobban a puputeve tetszett, csak egy kicsit büdike volt, azt be kell vallani. aztán láttunk ott szarvast, bölényt, halakat, kígyót, teknőckéket, de még medvét, vaddisznót és ki tudja, még mi sok csodát... tetszett nekem az állatkert, azért is, mert nagyon szép idő volt, és jó hosszút sétáltunk...

azt hiszem, anyutól örököltem a fényképezőgép iránti szeretetet

... anyu épp muffinokat süt. nem tudom, hogyan sikerültek, de aput biztosan levette a lábáról a kis muffinokkal, hisz azóta is nagy előszeretettel rágcsálja őket.

eldöntöttem: anyu mindenhez ért.

csak azért nem mosolygok, mint jó szokásom, mert ez nem a kedvenc törölközőm. anyu ezt tudja. de most ki van mosva a másik, ezek a lehetőségek... azt hiszem, ha nagy leszek, találok magamnak egy kedvenc törölközőt, és veszek belőle vagy 7-et. így mindig a kedvenc törölközőm lesz soron fürdés után... ezt vajon a felnőttek miért nem találták még ki?

azért van kimosva a másik, mert ma anyuval babapancsin voltunk. ott voltak a kisbarátnőim is, Eszter, Boglárka, Miruna na meg Andorka és Dávid is. nagyon szép volt, csak aztán a babapancsiból babasírás lett. azt mondják ragályos, ha egy kisbaba sír, mindenki rázendít. sokat nem tévednek, hisz még az én nyugodt természetemet is felbolydította az az éles babasírás... jövő héten is megyünk...

...és nincs ideje anyának vagy apának (de inkább anya szokott) főzni, akkor rendelnek egy ilyen nagy tányér ételt. az igazán furcsa csak az, hogy ennek az ételnek a tányérját is megeszik anyáék. mindenestől...igaz, ezek a tányérok általában puhábbak, mint amilyen tányéraink nekünk vannak, de még mindig csodálatba ejt engem, hogy ez hogy lehetséges. egyszer utánajárok a dolgoknak...

anyu észrevette, hogy amikor valami az arcocskámra téved, én szétvetem a kezeim, megpróbálok nem szuszogni, és kicsit tehetetlenül várom, hogy elmúljon a veszély. szerintem ezért kell vigyázni a kisbabákra szüntelenül, mert lehet magukra húzzák a takarót, aztán nem tudják a helyzetet kezelni. anyu még azt is mondja, hogy ez valamilyen szinten összefügg a búvárreflexel, azaz amikor anyu hasában voltam, nem szuszogtam. ezt az összefüggést az is bizonyítja, hogy ha anyu az arcocskámra fúj, én nem szuszogok, csak miután nem fúj már. egyszer megkérem aput filmezze le, mert elég érdekes anyu szerint a helyzet...

amúgy ez a kép/öltözékem egyben üzenet anyunak is... 

hamarosan ideje lenne apunak megtanulni hajat fonni... még éppen nem életfontosságú, de egyre közelebb kerülünk azokhoz az időkhöz, amikor ott ülünk türelmesen vagy fél órát, és apu fonogatja a rajzfilmfigurákat a hajamból... vajon lehet ilyent? még nem százszázalékos, de azt hiszem, nem lesz göndör hajam. végülis ez jó is, mert nekem jobban tetszik a hosszú, egyenes haj...

Szamár látszik ezúttal legjobban. És Micimackót tudom legjobban meggyámbászni. De van, amikor Szamár van lent, és Micimackó fent. És ha kicsit másképpen fordulnak, akkor Tigris farkát szoktam egyenesítgetni, nem Micimackót gyámbászni. Egyedül Micimackónak van címkéje, amin írás is van. Vajon azért, mert egyedül Micimackó nem tud olvasni?