Mi költöttük keresztanyuékat ma. Kicsit meg is ijedtem, amikor Huba amolyan medveként kimászott az ágybarlangból, de szerencsére hamar mókamedvévé változott. Délelőtt-délben-koradélután a szoba hűvösében randalíroztunk: bemásztam a mosdótálba, amit nagymama a ruhák kiterítése után magával hozott, párszor leborítottam Róbert tornyát, aztán keresztanyuval táncoltunk telefonzenére. De jó volt aztán, amikor kint lehettünk a fűben, még a kerti zuhanyt is kipróbáltam, igaz nem úgy, ahogy keresztanyu. S aztán anyával átruccantunk apanézőbe, aki már hiányolt bennünket, hogy kicsit futkorásszunk az újpadlós szobában. Körbemásztam néhányszor a szobát, s kicsit pakoltam is segítésképpen.

Ma délután felkerekedtünk anyával és Zsuzsival. Éppen Csilláéknál kötöttünk ki, ahol jót lehetett bámészkodni. Az eső alatt sepregettem kicsit, a nagyok ettek valami finomságot, én murkot kaptam. Szeretem a murkot, tehát biztosan a felnőttek is valami finomságot ettek. A szopizás alatt kinéztem magamnak egy almát, és Csilla segítségével el is jutott hozzám. Naaagyon savanyú volt, de én nem hagytam magam. Néztünk még cicákat, s aztán kicsivel később Zsuzsiéknál is. Zsuzsi megengedte, hogy belekukkintsak a legalsó fiókba, de aztán én inkább úgy döntöttem, hogy kiszedegetek mindent, mert úgy alaposabban meg tudom nézni a dolgokat. Sok jóval és finomsággal tértünk haza, még apának is kellett segítenie a csomaghordásban. Apa csomagja én voltam.

Ma megint elutaztunk otthonról. Éppen haza. Na meg persze, mivel otthon-otthon még nincs fű, és nem tudok játszani az udvaron, mamánál kötöttünk ki, ahol egyetlen kislány unoka mivoltommal sok minden meg van nekem engedve. Például fehér zoknival mászkálhatok fel-alá a zöld fűben, amely tevékenységnek igen látványos eredménye a mellékelt képeken is látható.

Amikor anyu felfedezte, akkor rögtön új placcot kerestek nekem, persze előbb átöltöztünk, nehogy összemaszatoljam az új játszóterem. Aztán nemsoká a sok játszástól elfáradtam, és anyu hátán el is aludtam a kendőben. De álmomban azt álmodtam, hogy most már nem is függőlegesen alszom, hanem vízszintesen, amit annyira boldog arccal álmodtam meg, hogy be is következett... azt hiszem, erre mondják a felnőttek, hogy ha eléggé akar az ember valamit, akkor az be is következik.

Estefele Kery is megérkezett, aztán csoportképet is készítettünk, de utána készülni kellett, úgyhogy Kery keveset tudott velem játszani. Mondtam is neki, hogy máskor siessen, hogy hamarabb odaérjen, hisz énnekem le kell feküdnöm idejében.

Ma kétszer találkoztunk Eszterékkel. Egyszer délelőtt, egyszer meg az eső előtt. És a kettő között jött hozzánk egy bácsi, anyának hozott valami olvasnivalóságot, s virágot is nekünk, amit vízbe kellett tenni. De a vízbe tevés alatt én nagyon, de nagyon megijedtem, és végül a motorszerkentyűt sem tudtam jól megnézni, amivel ez a bácsi elviharzott. Szerencsére aztán az eső után megérkeztek keresztanyuék, s akkor nem érdekelt már az ijedtség, és az sem, hogy olyan rövidre sikerült a séta. Minden játékomat el kellett mutatnom, oolyan kíváncsiak voltak, s aztán a kupakokkal Róbert is jól eljátszott. Én meg felpróbáltam keresztanyu szemüvegét: haddlássuk, hasonlítunk?

Ma fogcsikorgatással ébredtem. Az első felső fogacskám már két napja készülődik, azaz két napja már megpattant a fogíny, s aztán mára már a fogacska is annyira előbújt, hogy kipróbálhattam, milyen fogat foggal tapogatni. Ez anyának nagyon új volt, pedig neki sok foga van, nem tudom, miért nem csikorogtatja ő is. Mert én egyelőre ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy ezt tegyem. Napjában többször is. S aztán - összefüggésben ezzel vagy nem - ma nem voltam hajlandó semmi egyebet enni (szopizáson kívül), mint zizit. Éppen ma tanultam meg egyedül fölvenni az apró darabkákat, és betenni a szájamba. Körtét is kínált anya, de az csúszik. A borsó meg túl kerek, vagy nem is tudom. És amikor anya már nagyon kétségbeesett, hogy mi lesz így velem, akkor elkezdtem tapsolni (amit anya már napok óta kér). No, remélem, értette, hogy mit gondolok én magamról.