2009. szeptember 30. 19:21
gesztenyézős
(Kategória: sétafikálásaim)

Ma voltunk a régi játszótéren. És szedtünk gesztenyét, sokat-sokat. Bemásztunk nagymamával egy elkerített zónába, de reméljük, nem haragudtak meg az ottlakók. Hiszen csak gesztenyét kerestünk, és jutott is, maradt is belőle nekünk is, nekik is. S aztán, miután apa mindent berakott az autóba, s kicsit elfáradt, elmentünk egy kedves néni-bácsihoz (anya súg, hogy házaspár, hm... ezen a szón el kell gondolkoznom), és odaadtunk nekik kulcsokat. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy immár véglegesen nem itt, hanem otthon lakunk.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 29. 13:14
sokemberes nap
(Kategória: otthonról)

Jujj, ma nagyon sokmindenkivel találkoztam. Eszterrel, Gyopárral, Zsanettel, Somával a babatornán, aztán jöttek nagymamáék Medgyesről (hoztak kukoricát, amit úúúgy szeretek), s feljött hozzánk Csilla is Róberttel, s aztán megérkezett még Tili is. Ott a régi lakásban leginkább dobozolás volt a program, de én ebből kivonultam, és inkább vigyáztam a dobozokra. Vagy a dobozok rám, nem is tudom. 


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 28. 18:17
a város felett
(Kategória: sétafikálásaim)

Bár anya falunak mondja, ez mégis város. És erről odafentről igazán meggyőződhettünk. Előbb megkerestük az utat, ami felvisz a kőhöz - ez látszik lentről, s oda akartunk felérni. Evelin és Odika épp ott laknak, ahol elkeztünk mászni felfele, Evelinnek integettünk is. Az új temető mellett kellett menni, de itt a bozótban is láttunk régi sírköveket. És mire felértünk volna, engem elringatott a mászás, úgyhogy erről többet nem írok. Mikor megébredtem, már pihentünk a temető fölött a diófánál. Kicsit meredek volt nekem a domboldal, így nem sokat masíroztam. Nézelődtünk, próbáltunk rájönni, hol is lakunk, láttunk messziről vonatot, stadiont (anya látta). 


1 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 27. 16:36
vízpart és cica
(Kategória: sétafikálásaim)

Hát a vízparton - nagy sajnálatomra - nem sokat időztünk. Pedig én igazán igyekeztem a legrövidebb utat megtalálni a víz felé, de anya valahogy nem volt meggyőződve ennek a helyességéről. Így maradt a gát, persze ott sem unatkoztunk, mert honnan-honnan nem, előkerült egy fehér cica, és nagyon békés jószág volt, előbb csak méricskéltem, melyikünk nagyobb, de aztán már a farkát is megcibáltam, és suppintottam is rá vagy kettőt. Nem nagyot, csak épp, mégis a cica tűrte jobban, s anya nem hagyta.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 26. 19:42
ti már látjátok, honnan került elő a cipőm?
(Kategória: képriport)




0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 25. 20:18
ülés
(Kategória: ünnep)

Apa ma szabadnapos, hurrá. Igaz, egyelőre itthon is nagyon sok a tennivalója, de mégis jobb így, ha itthon van. És hát egyszercsak megint felkerekedtünk, mert ma ünnep volt ott, ahol apa dolgozik, valaki vagy valami hét éves lett, talán épp a dolgozója. De hogy az hogy is van, nem értem. Mert apa talán ott van hét éve, de a többiek nem, tehát így együtt ők nem hét évesek. És ez a labda sincs ott hét éve. Meg a dolgozója sem volt mindig ott, ahol most van. Elmajszolgattam egy piskótát, és aztán már mentünk is a vásárlóba. Ezt az ülést vettük, ni. Amiben alszom.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 24. 19:00
hirtelen nap
(Kategória: sétafikálásaim)

Ez is hirtelen nap lett. Mert reggel beutaztunk Vásárhelyre, s aztán valami nagy üzletben nézelődtünk, még próbából be is ültetett anya valami székbe, sejtem, hogy nekem lesz a vásárlás, de egyelőre még a nézelődés van. Aztán a lakásban, ahol ezelőtt laktunk, szedelőzködtünk még, én is vettem egy zacskót, és abba gyűjtöttem a palackokat. Mert azokat szeretem tenni-venni-félretenni. Aztán hirtelen apa is megérkezett, és jó sok dobozt elszállított. Én anyával és nagymamával utaztam haza.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 23. 20:14
hopp, és megint utazunk
(Kategória: utazásaim)

Egyszercsak szólt ma apa, hogy utazunk. Épp akkor ébredtem, talán anya is szundított mellettem, így aztán gyorsan készülődtünk. Hogy a piros cipőcskémet mutassuk meg solymosi dédinek is. Nameghogy vigyük oda nagytatát, és hagyjuk is ott. Apa ripszüropsz átrepített bennünket a hegyen, és ott aztán megnéztük dédi csirkéit, kutyáit, hirtelen ennyi jut eszembe. És tetszett dédinek a cipőm, bizony ám.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 22. 20:47
kutyuska
(Kategória: sétafikálásaim)

Ma apával mentünk be a városba, és legelőbb a babamondókázáson vettünk részt. Itt a piros labda, a fagyöngyökből fűzött autóülésterítő és a piros-sárga-kék-zöld billentyűs játék tetszik, a körbenállás, mászókázás, búcsúzkodás kevésbé. Aztán ebéd, alvás és doktornéni következett. A doktornéni megszúrt kétszer, sőt háromszor is, mert kicsit megmozdultam, és még meg is karcolódott a karom ott fent. Kaptam rá ragtapaszt, de igazából csak a játszótéren felejtettem el, ahol nagy volt a mozgás, és kicsi volt nagyon a kutyus. Le is huppantam, míg bámultam, erre persze a kutyus ott termett mellettem, és az a gyanúm, hogy az a kutyapuszi volt, amit tőle kaptam. Nem nagyon értettem, mi történt, szerencsére anya ott termett, és az egyik néni adott egy zsebkendőt. Tehát biztosan kutyapuszi volt. Aztán anya beültetett valami háti hordozóba, de nem sokáig tetszett ott nekem, így végül apánál kötöttem ki, anya meg lelépett a hordozójával. Azt hiszem, visszaadta azoknak, akiktől kaptuk, mert nem használtuk egyáltalán. S aztán még sétáltunk anyával a városban, próbáltunk nekem sapkákat, és meglátogattuk Krisztináékat, ahol apának volt valami dolga. Kriszti nagyon kedves volt, minden játékát megmutogatta, sajnos semmit nem próbálhattam ki. Csak a zörgőket. Kriszti nagyobb, mint én. De kicsit alszom, s én is nagyobb leszek.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 21. 17:32
anya ajándéka
(Kategória: ünnep)

Bicikliztünk ma. Nagytata a múltkoriban biciklivel jött át hozzánk, aztán Huba keresztapuval haza, így a bicikli nálunk maradt. És anyával ma kipróbáltuk, hogy milyen kettesben biciklizni, s mert egész jól ment, elkerekeztünk mamáékhoz, hogy a bicikli visszakerüljön a helyére. Tata örült, el sem hitte, nagymama meg lefényképezett, hogy aki nem hiszi, megnézze.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 20. 20:39
szülinapi
(Kategória: ünnep)

Hipphurrá, nagyon sokan voltunk ma! Igazából nem nagyon értettem a forgatókönyvet, de úgy tűnt, mindenki más érti, és ez megnyugtató volt. A piros cipőm mindenkinek feltűnt, és ki így, ki úgy, de mindenki szemrevételezte, és ez a lényeg. Úgy látszik, nem csak én vagyok mostanság cipőcentrikus. Nagymama krumplihámozás közben még kavicsozott is velem kicsit, aztán jöttek keresztanyuék, aztán Mónikáék, ittmamáék és nagysokára Csilláék is. A nagy hírrel, de nem is tudom, mit jelent az, csak nemsokára nem én leszek a legkisebbik, az biztos. Ebédre még valami furcsa szertartás is volt, gyertyafújással, de úgy érzem, inkább a zizistál szólt nekem. Miután szinte mindenki elment, keresztanyuval ketten ebből lakmároztunk. Ha mindenkinek ilyen jó lesz a szülinapja, aki itt volt, akkor jó sok zizit fogok enni, hipphurrá!


3 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 19. 20:49
számvetés
(Kategória: elmélkedéseim)

Azt mondja anya, én már egy egész évvel vagyok nagyobb, mint amikor megszülettem, és kicsit össze kellene foglalni, hogyan is telt ez az év, és hogy mennyi mindent tudok már. Node nekem éppen három fogacskám is bújik, és amúgy sem nagyon érek rá, mert vagy kint vagyok a kavicshalmokban, vagy anyát követem lépten-nyomon, igaziból tehát anyának kellene itt összefoglalnia a dolgokat, de mert őt sem nagyon hagyom, hogy irogasson, inkább elmesélem a legújabb izgalmas játékomat: rájöttem, hogy ha rámutatok erre-arra, akkor a felnőttek készségesen válaszolgatnak, és szavakat mondanak. Gondolom, a tárgyakat nevezik meg. Így aztán fordítva is működik már: ha ők mondanak szavakat, akkor én is rá tudok mutatni dolgokra. Legutóbb a kutyussal arattam nagy sikert, mert amikor kutyáról beszéltek, én nagymama falán rámutattam egy képeslapra. Olyan nehezen esett le nekik, hogy persze, kutya van azon is. Azt hiszem, a nagyok néha elfelejtik a dolgokat, elfeledkeznek a dolgaikról, és csak a szavak fontosak nekik. Hát én egyelőre még jól elvagyok a dolgokkal.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 19. 16:02
piciri
(Kategória: otthonról)

Nohát, hogy ezeket a buborékokat milyen nehéz fülön csípni. Talán nincs is fülük, de azért hátha megtalálom, ha jól megkeresem.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 18. 11:05
diófa
(Kategória: elmélkedéseim)

Anyával szinte minden délelőtt hátrasétálunk a diófához. Legelőször kiszabadítottuk valami növény fogságából, aztán azóta csak figyeljük, hogyan nődögél. Hát alig. Jó sok bucka van körülötte, kicsit nehéz itt nekem egyenesen járni. És diót sem szabad ennem, de anya szerint az első dióból, amit ez a fa terem, már ehetek majd. Azt hiszem, akkor már jó nagy leszek, lesz saját fogságom is, amivel kiegyenesítem a buckákat.  


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 17. 18:39
masíroz
(Kategória: játszótér)

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 16. 21:35
utazós
(Kategória: utazásaim)

Ma jó sokat autóztunk. Előbb csak anyával, meggyik nagymamával és nagytatával és csomafalvi dédivel, aztán apa is hazaért , miután mi hazaértünk, és elmentünk mind Medgyesre. Hazakísértük őket, s azt hittem, aztán majd ők kísérnek haza minket, de nem úgy lett, mert előkerült a kék autó. Előtte meg nagymamáéknál valami játék, apa úgy tett, mintha tudna játszani vele, pedig úgyis tudom, hogy csak találomra rakosgatta a pálcikákat.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 15. 10:22
kosárbaba
(Kategória: játékok)

A szárító jó messze van, s ha gyalogosan indulok, soká érünk oda. Anya már sokféle hordozót kitalált, így aztán nem csoda, hogy a ruháskosárban kötöttem ki. Miután a ruhák felkerültek a kötélre. Sajnáltam is, hogy megfogyatkoztak a csiptetők, de aztán nagytata megmutatta, hogy azzal a néhánnyal is milyen jól lehet játszani. A játékhoz csak egy nagytata kell, és két csiptető: egyik az orrára, másik cserének.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 14. 17:52
kalappróba
(Kategória: játékok)




0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 13. 19:40
sál
(Kategória: otthonról)

Felpróbálok én mindenfélét. Rongyot, törlőt, kendőt, de nagymama sála az igazi. Apának meg szerencsére mindig megesik a szíve rajtam, s hogy nehogy valami finomságból kimaradjak, nekem is juttat néhány morzsát. Még ebből a csokis söteményből is kaptam, pedig ez anyánál abszolút tiltólistás.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 12. 15:23
habbal havazik
(Kategória: videó bejegyzések)

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 11. 17:14
hab
(Kategória: ügyeskedéseim)

A kádban egész jó móka, amikor anya behabozza a haját. Amikor az én hajamat habozza be, az nem annyira jó móka, de amikor lehalássza a hajamról a habot, s én azzal játszhatok, akkor megbékélek a helyzettel. Anya azt mondja, ez is valami habféleség, s igaz is, valami buborékféleségeket lehet lehalászni róla. Ez a nagy, hosszú darab még billentyűzetnek is beválik: hol az egyik végén, hol a másik végén szedhetem a buborékot, és még véig is söpörhetek rajta.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 10. 19:18
fúrás-pakolás-játszás
(Kategória: játszótér)

Nem mi fúrtunk, hanem a fejünk fölött vagy alatt a bácsik. Annyira fúrtak, hogy elmentünk sétálni, és felkerestük a régi játszóteret a tömbház közelében. Egy kislány meg egy kisfiú volt ott, és eljátszottem a labdájukkal. A kislánynak ugrókötele is volt, én próbáltam utánozni, ahogyan a kezeivel kalimpált, de nekem se, neki se futotta többre. Aztán visszamentünk anyával enni-rakosgatni-aludni-enni, és már jött is apa, elrepített bennünket egy másik játszótérre, ahol sokat lehet bámészkodni, mászkálni, csak néha vannak olyan lépcsőfnyi emelkedések, lehet nem éppen olyan nagyok, de biztos, ami biztos, ezen az ismeretlen terepen kipróbáltam anya módszerét, és hogy nehogy hasra essek, inkább lehasaltam, és háttal lecsússzantam ezekről az akadályokról. Volt sok ismerős is, kb nyolc. De lehet több. Még egy kalpagot is kaptam, labdát is. 


1 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 9. 19:07
hol van apa?
(Kategória: finomságok)

Na, azért nem ennyire magas apa, csak felmászott egy nagyon magas fára. Ami épp annyira magas, hogy alig lehet leszedni róla a szilvát. De szerencse, hogy ilyan magas, mert így minden szilva nagyon finom és ép. A kukacok ugyanis nem másznak ilyen magasra. Nincsen létrájuk. Talán azért. Én nagyon szeretem a szilvát.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 8. 18:01
lépcső
(Kategória: ügyeskedéseim)

Amerre mostanában sokat vagyunk, itthon is és nagymamáéknál is van lépcső. Vagy lépcsőfoknyi magasság. S aztán anya próbál magyarázni nekem, hogyan kell arról lemászni. Egyelőre felfele sokkal izgalmasabb, főleg itt, ahol sok lépcsőfok van. Úgy döntöttem, jól begyakorolom felfele, s aztán majd az anya módszerét is kipróbálom.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 7. 11:57
szinte
(Kategória: otthonról)

Ma szinte elmentünk be a városba apával, s aztán mégse mentünk.

Ez a zacskó szinte jobb, mint a másik, legalábbis új, érdekes, és többminden fér bele.

Már szinte minden sarkot ismerek ebben a házban, de aztán megláttam a csöveket.

Szinte értem, miért vannak itt.

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 6. 18:12
próba
(Kategória: sétafikálásaim)

Ma délelőtt kipróbáltuk a székecskémet. Hogy-hogy nem, abből az alkalmatosságból, amin akkor szoktam ülni, amikor eszünk, egyszercsak egy icike-picike székecske lett, ami éppen jó, amikor olvasni akarok. Van hozzá asztalka is, de én egyelőre még nem érem azt fel. De ez a szék nagyon tetszik, fel lehet rá mászni is, talán ezért nem hagyta anya, hogy ottmaradjon a szobában. Vagy azért, mert egyelőre fontosabb enni, mint olvasni? Délután aztán nagymamáékat látogattuk meg, én kicsit lemaradtam, s aztán Mentával kukucskáltuk, hol is a család. 


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 5. 13:44
teknika
(Kategória: játékok)

No, azt hiszem, ezzel sokkal többre jutok. Anya ideadta ezt a szatyrot, azt hiszem, amúgyis az enyém volt, de mindegy is, a lényeg, hogy most mindenfélét hordozhatok benne: kupakokat, csipeszeket, karikákat - ezek a legmozgathatóbb játékok. Így nem gurulnak el, az az egyetlen baj van, hogy néha összetekeredik a fogantyú, és akkor nehezen lehet belepakolni, vagy pedig olyan mélyre szottyannak a játékok, hogy alig tudom kihalászni őket. De azért nagyon meg vagyok vele elégedve.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 4. 17:40
sok alma
(Kategória: ügyeskedéseim)

Ma Zsuzsival jártuk végig a kertet. S így aztán kiderült, hogy másnak is tetszenek azok az almák ott az almafa alatt, nem csupán nekem. Én igyekeztem minél többet felmarkolni, és Zsuzsi segített, hogy egyet még pluszba is vihessek - egy darabig, mert aztán az egész szétgurult.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 3. 21:30
nyulas
(Kategória: ügyeskedéseim)

Az úgy van, hogy kihozom anyának a babát, ha kéri, ha kutyát kér, akkor is a babát hozom, mert kutyából sok van, babából csak egy, és annak anya mindig örül. Ébredéskor anya általában Tigrist kéri, én viszont szívesebben mutatom Nyulat. Szoktuk azt játszani, hogy anya találja ki, hogy én mire gondolok, legutóbb a szilvát találta ki, nagyon jót nevettünk. Én olyan csiklandósan jót. Így szoktam mindig, amikor anya kitalálja, hogy mit szeretnék, indulni például, vagy a kulcsot az ajtóból. Nyulat Viola is mutatott ma, de az igazi, élő nyuszi volt, nem is egy, hanem több (egy fehér, egy fekete, több szürke). Mindegyik elszaladt előlünk, így aztán én az ételüket vizsgálgattam meg: kicsipegettem néhány szem kukoricát. Sajna megkóstolnom nem volt szabad.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 2. 18:38
kicsi piros bogár
(Kategória: ügyeskedéseim)

Többet nem tudok róla. Vadásztam egy darabig, anya is vadászta, szerintem engem akart lekapni meg a bogarat, na most döntsétek el ti, sikerült-e ez neki, de az egésznek az lett a vége, hogy kiestem a keretből, és valami szúrós növény felhorzsolta a halántékomat. Anya ijedt meg jobban, nomeg a sérülés nyoma is később látszott jobban, igaz, az engem már (még) nem érdekel, mert nem is fájt, csak kicsit. És ahogyan Róbert mondta volt, amikor előtte estem egy nagyot, amúgy sem vagyok én sírós.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. szeptember 1. 15:28
apiac
(Kategória: ügyeskedéseim)

Ma nem mentünk babaklubba, mentünk viszont piacra. Aztán volt ott minden. Ócskavásár, lomvásár, csütörtöki vásár, bolhavásár, zsibvásár, zöldségvásár, lóvásár. Ezt csak úgy mondom, mert láttunk lovat s szekeret is, biztosan nem akaródzott leszállnia a bácsinak, vagy nem akarta cipelni a vásárfiát. Mi jól megbámultunk mindent, minket is jól megbámultak, de barátkozni nem nagyon barátkoztunk, csak egy kislány mondta kedvesen, hogy édes vagyok. Mosolyogtunk is neki jóízűen anyával. Itthon aztán befeküdtem a kavicsporba, és szinte lefordultam a rakásról. Még ezekkel az emelkedőkkel-ereszkedőkkel nem vagyok tisztában, de közben tanulom, hogyan lehet egy lépcsőfoknyit haladni (felfele felmászom, lefele még nem találom a helyes utat). 


0 hozzászólás, Hozzászólok