2009. december 31. 23:55
az évnap
(Kategória: ünnep)

Én neveztem így el, mert ez a nap egybeesik az évvel: amikor vége a napnak, vége az évnek is. S mert annyi minden történt ma, egy egész évre való. Sok játék, móka, dögönyözés, aztán jöttek Mónikáék s Rudi (tudom, na, hogy a Mónikáékban benne van Rudi is, de le kellett írnom külön is), végre kiderült, mi van a karácsonyfa alatti becsomagolt dobozban, sétáltam anyával-apával, aztán anyával s Mónikával, vásároltunk zizit, s találkoztunk Balázskával. Úgy tűnt, átalszom az évvégi ceremóniát, de aztán mégis megébredtem, pedig nem akartam volna, és aztán aludni szerettem volna, de anyával, úgyhogy mi kettesben töltöttük a tűzijátékos pillanatot. Apa jött be koccintani, erre aztán mind kimentünk, még tánc is lett, és egy néni ott a tévében mondott valamit, amitől anya egészen megvidámodott, és nem bánta már, hogy én voltam az ölében szilveszterkor.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 30. 17:15
magamra
(Kategória: ügyeskedéseim)

Úgy volt, hogy ma megyünk haza. Aztán mégsem mentünk, én legalábbis nem mentem. Csak anya meg apa. És szerencsére ők is visszajöttek Medgyesre. Nem olyan hamar, de épp időben. Én már minden terítőt, rongyot kiráztam, felterítettem, megmozgattam, úgyhogy akár rend is lehetne. De még nincsen rend, ezt a terítőt is megrázom, felterítem, kisimítom.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 29. 17:07
séta s inaskodás
(Kategória: ügyeskedéseim)

Délelőtt gyönyörűen sütött a nap, s megnéztük a korcsolyázókat. Aztán van az a fal a járda mellett, amire a múltkoriban nagymama tett fel, most apa emelt fel oda, kicsit magasabbra. Jó volt onnan lenézni, menni apa mellett. Visszafele is! Odahaza aztán nagymamának segítettem, az evőeszközöket töröltük meg, és tettük helyre. Hát, nem is tudom, hogy boldogul majd mama nélkülem?!

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 28. 18:56
Medgyesen
(Kategória: ügyeskedéseim)

Apa kosarazni jár tatával, anya újságot lapozgat, nagymama és dédi a konyhában serénykedik. A konyhában a legérdekesebb, de azért anyát is jó zavarni. Időnként megnézzük a kismadarat, aki az órában lakik, és időnként jelt ad magáról: kakukkol. Mi is akkor nézzük, amikor kakukkol. Dédi szobájában van egy kutyus, dédi mindig ideadja, nézzem meg. Nagytata meg minden gömböt leadogat a fáról, mindig éppen azt, amelyiket kérem. Nagymama megengedte, hogy a hagymás dobozt kiborítsam, és minden hagymát meggörgessek, talán még jobban is tetszett neki, mint nekem. Azt mondta, emlékeztetem valakire. Tán csak nem anyára? Márpedig anya teljesen más, mint én, és nincs is ott, ahol én.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 27. 12:48
folytatódik a karácsony
(Kategória: ünnep)

Medgyesen. Nagymama mézeskalács házikóval várt, és még gyertya is égett mellette. A házikóról gyorsan lekaptam egy darabot, talán a kémény volt az, vagy a kéménynek egy darabja, nagyon ízlett. Nem tudom, a kémény tartja-e a házat, mindenesetre a ház szép lassan a nap folyamán aztán összedőlt. A finomságán ez nem változtatott, de a házságán annál inkább. Kiderült, hogy a gumicukrot nagyon szeretem, kár, hogy nem ehettem meg az összest. Itt is bontogattunk ajándékot, de egy csodálatos módon megmaradt, ahhoz senki nem nyúlt hozzá. Legalább volt mászókám, csak mindig kellett vigyázni, hogy ne vegyék túl hamar észre, mert akkor valaki mindig leparancsolt róla. 


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 26. 20:10
utazós nap
(Kategória: sétafikálásaim)

Ma aztán Csilláékat látogattuk meg, keresztanyuék is épp ott voltak, jujjdejó, aztán bementünk Zsuzsihoz, s még Tilinél is jártunk. Zsuzsinál számbavettem az összes mozgatható babát, a székelyruhás nagyon tetszett, csak a zsebkendőjével nem tudtam megbékélni, s azzal, hogy a gyöngyét nem próbálhattam fel. Tilivel olvastunk, leszedhettem a könyveket a polcról, s aztán még szappanbuborékot is fújt nekem. Hazafele nagymamáékhoz léptünk be, és keresztanyut elhoztuk, aludjon nálunk. Így aztán kideríthettük, a legjobb móka  a babakocsiban az, hogy én is beleülhetek, és keresztanyu még meg is sétáltatott. 


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 25. 18:30
karácsony
(Kategória: ünnep)

Ma délután aztán mi mentünk át nagymamáékhoz. Keresztanyuék épp előttünk érkeztek egy kicsivel, Róberték meg már ott voltak. Nagymamához is hozott az angyal karácsonyfát, csak nála magasabbra tette. És a nagymamáék fáján sok becsomagolt fenőtteknekvaló cukor van, amit én imádok kibontani - csak legyen, aki megegye. Szerencsére apára általában lehet számítani, csak ezúttal, nem is értem, miért, inkább az ebédet részesítette előnyben. Pedig otthon is ettünk már, node nekem sem kellett sok biztatás, ettem sok-sok uborkát! Aztán, képzeljétek, közösen bontottuk ki az angyal hozta sok ajándékot, mindenkinek jutott. Nekem éppen egy baba, ettől hirtelen nagyon boldog lettem. Aztán hozott az angyal babakocsit is a babának, keresztanyuval tologattuk. Keresztanyu is boldog volt, de nem tudom, neki mit hozott az angyal. 


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 24. 20:17
jön az angyal
(Kategória: ünnep)

Ma. Mondja anya, hogy lejárt a várakozási idő, ma jönni fog az angyal. Előbb apa érkezett meg, neki legalább annyira örültem, mintha máris az angyal érkezett volna meg, de aztán a sok rendezkedésből, öltözésből, terítésből arra következtetem, hogy még várni kell.  Aztán megérkeztek nagymamáék is, ekkor már a vacsorának örültem leginkább, mert igen éhes lettem a nagy készülődésben-várakozásban. Annak is nagyon örültem volna, ha végre a készülődő fogacskám bújik ki, de az még csak mocorgott nagy dérrel-dúrral. Az angyal viszont észrevétlenül osonhatott be, mert semmit nem láttam, csak a szobaajtó tárult fel egyszercsak, és ott volt bent a fa. Karácsonyfa - alatta meg ajándékok. Az egész család tanulmányozhatott aztán! Kár, hogy mi semmit nem adhattunk az angyalnak... De jövőre hátha.

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 23. 17:11
mászkálós
(Kategória: ügyeskedéseim)

Amíg anya tesz-vesz, igyekszem addig én is elfoglalni magam. A legjobb persze, ha ott lehetek közben, ahol anya akciózik, de néha sikerül megfordítani a dolgot, hogy anya legyen ott, ahol én akciózom. Mert amikor bemásztam ide a palackok közé, anya gyorsan kimenekítette az üvegeket, egyet azért mégis találtam, s azt párszor odacsaptam a csempéhez: sokkal érdekesebben szólt, mint a műanyag palackok. Hát erre persze anya azt is elmenekítette!


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 22. 18:02
keresztanyuval
(Kategória: ügyeskedéseim)

Tegnap érkeztek, délután átjött keresztanyu meg nagymama, ma meg mi mentünk át hozzájuk. Keresztanyu csomagolt, egy darabig én is segítettem neki, aztán inkább nagytatát fektettem le, betakargattam, nagymamát is odaparancsoltam melléje, és még én is odatettem a fejem. Róbert is ott volt, hívtam aztán őket vacsorázni, mert ezt nagymama rámbízta, csak azt nem értem, miért csodálkozoztt, amikor tényleg odahajtottam mindenkit az asztalhoz.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 21. 11:29
próba
(Kategória: otthonról)

Rátaláltam ma erre a kiskabátra. Anya szerint épp jó, mert így legalább felpróbálhatom, lehet, nem is lesz alkalmam odakint (esőben) viselni. Én pedig nagyon szeretném, és a gumicsizmát is mindig elkérném, de anya sosem azt választja.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 20. 17:24
vidámodás
(Kategória: otthonról)

Ma jöttek mamáék Medgyesről, és hoztak új függönyt meg sötétítőt a szobámba. És amikor elmentek, olyan üres lett a ház, apával próbáltunk felvidulni. Repülőztünk, mindenhová bekukkintottunk, anya kedvéért még ki is merevítettük állóképpé a repülős mozgásunkat. Valahogy így. 

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 19. 20:59
pelus
(Kategória: ügyeskedéseim)

A legjobb az esti öltözködésben az, hogy jól el lehet belőle szabadulni. És jókat lehet rohangálni a nagy ágyban. Mezítlábaskodni. Napközben is, amikor pelust cserélünk. Anya néha már nem is pelust ad, hanem nadrágocskát. Én úgy érzem, ugyanolyan pelus az, de anya másképp hívja, mert ezt le lehet tolni a popsiról, amikor bilizünk. Eddig leginkább este és reggel sikerült az akció, anya nagyon megdicsért, s ez nagyon tetszik nekem. Kapok utána papírt is, és megtörlöm vele a popsimat.  


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 18. 19:05
karácsonyi ünnepély
(Kategória: ünnep)

Anya mondta tegnap, hogy ma megyünk játszani-énekelni-találkozni-ünnepelni, és olyan kedvem kerekedett, hogy akár rögtön elindultam volna, de aztán aludtunk egyet rá. Ma reggel Tili várt, csak épp hiába kínálgatott mindenfélével, én úgy döntöttem, megvárom a

szokásos vásárhelyi kiflizést. Ez pedig a havazás és az alvás miatt a babaünnepély elejére csúszott, de így legalább Anna s Andor is ehetett egy keveset. Dániel, úgy emlékszem, nem kért. Jujj, annyi ismerős volt: Eszti, aki odajött hozzánk, és olyat mondott kimondottan nekünk, hogy anya nagyon elcsodálkozott. Azt hiszem, jó lenne, ha én is meg tudnám így csodálkoztatni anyát. Most csak azt kell kitalálnom, mit mondjak legelőször. Node lássuk, ki volt még ott? Dávid, Zsófi, Szilárd, Alpár, Kata, David, Gyopi, Zsanett, Réka, Timi, Zsófi, sokan-sokan, akiknek nem tudom a nevét, és mindenkinek az anyukája, néhánynak az apukája is, Zsanettnek a testvére is. Legelőbb tehát találkoztunk, aztán énekeltünk, aztán játszodtunk. Már ennyi is elég nagy ünnepélyességet teremtett, de aztán még ajándékokat is kaptunk. Én csak itthon bontottam ki, ott inkább a másokét nézegettem. A csengő tetszett, ugyanolyan, mint az egyik meglepetésem.

Itthon várt még egy meglepetés: a postaláda Esztiék üdvözletét tartogatta. Kicsit viszontagságosan (anya elejtette, apa végigfuharozta rajta a hattonnás autót), de végül bekerült a házba is, elolvastuk (csoda folytán csak a boríték ázott el a hóban), és nagyon örültünk neki. Köszi, Eszter!

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 17. 13:37
torony
(Kategória: ügyeskedéseim)

Ezt raktam ma ki. Azaz fel. Ebéd közben. És ez már letagadhatatlanul torony. Mert a kupakokat is teszegetem már egymásra, de valahogy túl erősen megnyomom, mert azt szeretném, hogy kattanjon, és akkor szétkattan minden. Szétgurulnak a kupakok (keressük őket, gyakran). Ezek olyan simák, nem is játszodtam még sosem velük, és akkor kitaláltam ezt a tornyot. Még azt is megpróbáltam, milyen lesz, ha kicsit mindig kinnébb teszem a felsőt. Nem méregettem, de jó kísérlet volt, és nem borult el a tornyom.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 16. 18:19
mozgásban
(Kategória: a doktornéniknél)

Anya már tegnap mondta, hogy ma megyünk be apával Vásárhelyre, ezért már elaludni sem nagyon akartam, felőlem akár indulhattunk volna azonnal. Reggel aztán nagyot aludtam az autóban, s mire megébredtem, apa már újra ott ült, és együtt mentünk a doktornénihez. Aki nagyon kedves volt, szinte rá sem ismertünk, jól vette az akadályokat (mert mindenre kíváncsi voltam, mi lóg a nyakában, mi az a kezében), csak éppen megvizsgálni nem tudott azzal a masinával, amelyik mindent kimutatott volna pontosan. Nade a lényeg az, hogy sok bajom nincsen, azokon a kis résecskéken beáramlott annyi szeretet, hogy már több a szeretet, mint a rés, apa valahogy így magyarázta. Lehet, hogy egyáltalán nincsen rés, csak ezt a doktornéni nem láthatta, úgy sírtam. 

Utána megcsodáltam apa munkahelyén a feldíszített fát, és körbejártam mindent a lányokkal.  Aztán még anya munkahelyén is jártunk, ahol olyan fényes minden, és sok a mosolygós arc (köszönöm Ibolya néninek az almát). És vásároltunk, aludtam, ebédeltünk, elsétáltunk mamáékhoz, hazafele meg mindenkit kint találtunk a ház előtt. Lett nagy szánkózás, de harcolni kellett ám, hogy felkerülhessek rá!

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 15. 17:07
havazás
(Kategória: ügyeskedéseim)

A tegnap csak szemerkélt, de ma már rendesen hull ez a hóság. Kicsit grimaszkodtam neki, de nem történt semmi változás, s akkor azt találtam ki, hogy szemrebbenés nélkül tűröm. Mintha nem is hullna. Azt észrevettem, hogy a felnőttek vidámabbak most, hogy havazik, s ennek én is nagyon örülök. Voltunk piacon, ahol szinte már csak mi voltunk, aztán voltunk postán, aztán voltunk még egy fizetős helyen, s aztán jött hozzánk is egy fizetős bácsi, azaz mi fizettünk neki. Utána meg sepertük a havat, én segítettem anyának a kisseprűmmel. Legnagyobb hasznát ennek a seprűnek akkor vettük, amikor már indultunk befele, mert anya rájött, hogy jól le tudjuk vele seperni a havat a nadrágunkról-csizmánkról. Akkor most nélkülöznöm kell idebent a seprűcskét, de már a naggyal is boldogulok, úgyhogy nem bánom.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 14. 12:00
hó
(Kategória: sétafikálásaim)

Kiderült, hogy van ilyen szó. Csak nem kérdőn kell mondani, hanem sikítva-ujjongva. De én inkább szkeptikusan néztem, mi történik, mi ez a fehérség, ami lassan beborítja az udvart. Anya becsempészett egy kicsit belőle a télikabátom ujja alá (mert olyan új a kabát, hogy ki sem látszik belőle a kezem), de csak valami hideget éreztem. A múltkor, amikor odabent a jégdarabbal játszodtunk, az érdekesebb volt.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 13. 18:55
mászkálós
(Kategória: ügyeskedéseim)

Rájöttem, erre a székre is fel tudok mászni. Minden segítség nélkül, bár amikor először próbáltam, akkor a szék a konyhában volt, és anya munkáját akartam megkukucskálni, és a szekrénybe is bele tudtam kapaszkodni, amikor már a széken voltam fent, és csak fel kellett egyenesedni. Most, amikor bemutattam a nagy produkciót apának, akkor már azt próbálgattam, hogy visszafele is tudok-e haladni, azaz le tudok-e szállni egyedül a székről. Hát.. ha nem állok fel, akkor vissza tudok csusszanni. Ezt állapítottam meg. Apa meg azt, hogy ügyes vagyok, de valami miatt azt tanácsolta, hogy csak akkor mászkáljak, ha valaki ott van. Vagy ezt csak magának meg anyának mondta?


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 12. 20:21
soksoksoksok
(Kategória: ünnep)

Ma ragasztott apa a kisszékemre valami ilyen csodakorongokat. Nem értem, miért tette oda, és én miért nem vehettem le egyet sem. És még azt, amit ideadott nekem apa, hogy nézzem meg, azt is olyan helyre tette, ahol nem láthattam. Aztán együtt reggeliztünk, és vártuk a sok vendéget, akik meg is érkeztek szép sorjában: előbb medgyesi nagymamáék, s nagytatával elmentünk itteni mamáék után, heten ebédeltünk tehát. És aztán jöttek Mónikáék is, hoztak nekem egy malackát. Vagy hozták nekem Malackát, tán így is lehetne mondani.

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 11. 12:13
ellenállni a szavaknak
(Kategória: otthonról)

Próbálok én, de ez a kérdés mindig elragad. Hol van a meglepetés? Hol van anya papucsa? Hol lehet az újság? Hol jön mama (tata, vendégek, kiskutyus, szekér)? Nem lehet nem kérdezni, szépen kerekített ajkacskákkal, hogy: "HÓ?" És azt vettem észre, hogy ilyenkor a nagyok is szívesen ismétlik velem: hol van, lássuk csak, nézzük csak, hol van. Anyával aztán keresgélünk, merthogy a dolgok időnként lelépnek a színről. Pihennek, vagy csak várják, mikor kezdenek el nekünk hiányozni. A legelkalandozóbb a tigris (naná), múltkoriban két hetet kalandozott a matrac alatt. De aztán megtaláltuk. És felfedeztük ma, hogy ketten is elférünk mamával a kisszéken.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 10. 16:56
kell ennél több magyarázat?
(Kategória: ügyeskedéseim)

...vagy elég, ha annyit mondok, hogy se anyu, se a mosó-masi nem rajongtak legújabb szórakozásom eredményéért... pedig jó móka volt...


1 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 9. 18:48
mászkálós
(Kategória: ügyeskedéseim)

Ma megmutattam apának, hogy milyen ügyes vagyok, és semmi segítség nélkül felmászom a konyha legmagasabb stabil pontjára is, ha kell. Lehet, hogy a kicsiszék keltette bennem a kellő bátorságot és egyensúlyérzéket, mindenesetre én nagyon szeretek mászkálni. Node, komplexebb a dolog, hisz oda kell figyelnem, mennyire nyilvánvalóan kúszom fel a lakás rejtett zúgaiba, ugyanis ha anyu meg apu rájönnek, hogy mostmár nincs menekvésük a tiltott tárgyaknak előlem, valószínűleg véget vetnek az én magaslati afféromnak. Itt például a telefonra tettem szert apa csodálkozására...

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 8. 23:42
vásárhelyes
(Kategória: utazásaim)

Ma mi is utaztunk be apával a városba. Tili várt, és be is kísért aztán a babatornára. Kicsit meglepődtünk, mert sokkal többen voltunk, mint szoktunk lenni, voltak számomra ismeretlen kis pajtások is, de aztán hamar megbarátkoztam a helyzettel. Azért sokkal szívesebben húzódtam Gyopi felé, egyszer meg is öleltem-forma, Andorral meg játszodtunk: ő adogatta nekem a babzsákokat. Aztán babatorna után megint Tilinél kötöttünk ki. Miután kialudtam magam, és a sok egyéb mellett bújocskáztunk is egyet, jött apa utánunk, hogy sebtibe-röptibe hazagurulhassunk.

Estére már teljesen ki voltunk fáradva anyával, de azt hiszem, hogy fürdés után már csak anyán látszott a fáradtság, hiszen én sehogy nem tudtam álomba ringatni magam. Aztán jött is apu, és eljátszadoztunk még egy órácskát. Rajzoltunk, repültünk, kacarásztunk... lehet, hogy anyát is megzavartuk a pihenésben. A lefekvés pillanatára már aligha emlékszem, annyira lemerült a jókedvem...

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 7. 19:50
a baba neve
(Kategória: ügyeskedéseim)

Lidi. Így hívják ezt a babámat. Legalábbis nagytata így hívja, ő adta a nevet. Mert ma, amikor mamáékkal elindultunk sétálni, akkor ezt a babát vittem magammal. És ma először nem otthon aludtam úgy, hogy anya nem is volt ott. Még ébredéskor sem. Igaz ugyan, hogy keresztanyunak az ölében aludtam már, de az séta közben volt, és ébredés után már mentünk is oda, ahol anya várt. Most aztán anya jött értem, nagytatáék meg hazakísértek. Hogy aludhassak aztán otthon is, az ágyamban, bár én a nagyágyat szeretem. Talán Lidi is. De azért terítek neki másik lepedőt.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 6. 18:43
meglepetések
(Kategória: játékok)

A következők voltak még a zsákocskákban: hóember-gyertya, dió, mogyorók, mágneses lánc és valami fenyőfát körvonalazó fenyőfa-dísz. De ma nem is ez volt az igazi meglepetés, hanem az, hogy 1. elutaztunk, 2. megkerült nagytata, 3. fény derült arra, hogy mivel foglalatoskodott apa a tegnap délután. Anya nagyon irigyli, de megmondta apa is, ez a szék csak az enyém. Fel is állhatok rá, és be is csomagolhatom az új plédbe, ha akarom. És még jászolnak is jó!!!!


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 5. 20:20
Mikulás
(Kategória: ünnep)

Ma nemcsak a Mikulást vártuk. Medgyesről is jöttek volna nagymamáék, vártuk is őket, de végül nem jöttek, mert nagymama meghűlt. Itteni mama jött, és ő sokat emlegette a Mikulást. El is kezdtünk készülődni a fogadására: cipőket pucoltunk. Minden cipős dolog nagyon izgalmas, én máris szeretem a Mikulást, mert úgy néz ki, ő ilyen cipős ember. Aztán a készülődés félbeszakadt, mert hazakísértük mamát, de amikor hazaértünk és jóllaktunk, akkor folytattuk: felsorakoztattuk a cipőket az előszobában. Utána ki-kiszaladtunk megnézni, történt-e valami a cipők táján, de semmi. Én már vagy kétszer össze is szedtem 1. a csizmámat, 2. a piros cipőcskémet, de anya aztán rábeszélt, hogy várjunk még. Apával egészen belefeledkeztünk a csiptetőzésbe, amikor szólt anya, hogy nézzük meg újra a cipőket. Nabizony, járt nálunk a Mikulás! Hozott mindenféle jót, zoknit, gyümölcsöt, könyvet is, de én leginkább annak örültem, hogy épségben visszaszerezhettem a csizmámat. 


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 4. 11:53
Ivett
(Kategória: játékok)

Ivettel és a mamájával gyakran találkozunk séta közben. De a mai találkozás más volt, mert Ivették séta után bejöttek hozzánk. Jujj, nagyon megörültem nekik. Hoztam Ivettnek párnát, aztán elmutogattam néhány játékot (vagy anya mutogatta, de én is mindegyiket újra megnéztem, aztán továbbadtam). A mackóra nagyon szeretek ráülni, rádőlni, és Ivettnek is próbáltam ezt megmutatni, hátrahúztam, hogy támaszkodjon, de ő valahogy nem örült annyira ennek a mozdulatnak. És a mackónak sem annyira. Nekem tetszett az ő pónilova, és nagyon nehezen, de önként visszaadtam neki.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 3. 14:25
Tilivel
(Kategória: otthonról)

A reggeli séta közben találkoztunk Tilivel, de nekem gyanús, hogy nem csak úgy véletlenül. Azt hiszem, éppen minket jött meglátogatni. Ez abból is látszik, hogy hozott nekem egy babát. Meg csipeszeket, kettőt: egy fenyőfást és egy hóemberest. Csak az a baj, hogy én mindkettőt szétszedem, a babát is egykettőre levetkőztetem. Anya megmutatta, hogy a cipőjét is lehet húzni, no, ennél izgalmasabb dolog nincsen a világon. Talán a mérőszalag, amit már éppen olyan ügyesen forgatok, mint apa. Szólt is anya, hogy mérjem meg a szőnyeget, de én úgy értettem valahogy, hogy neki a mérlegre lenne szüksége. Cipeltem is a mérleget egyes-egyedül, s aztán közös méretkezés lett aztán belőle.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 2. 19:34
esti beszámoló
(Kategória: ügyeskedéseim)

Anya rájött. Én csak csipeszkedtem néhányszor, az óriást utánozva, s rájött anya, hogy akkor mondjuk ezt a mondókát. Aztán anya szereti, ha esténként elmeséljük a napunkat. Csak azt nem tudom még, hogy miért van az, hogy néha mintha jobban tudná, mint én, hogy mi történt velem még akkor is, amikor ő nincsen ott. Például tudta, hogy ma autóztunk mamával. Hát nem tudom, autóztunk-e, de az biztos, hogy ma délután mamánál voltam, és sokat játszottunk, átrendeztük a konyhát, meg eszegettünk almát, és valami finom kukoricaféleséggel is megkínált mama, és sokszor megnéztük Bundást. Néhányszor az ablakból is, néhányszor meg kimentünk az udvarra. És előbb apa jött értem, aztán anya, így aztán hármasban autóztunk haza. Hogy mindezt elmesélhessem.

0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. december 1. 20:17
jó nap
(Kategória: otthonról)

Ma jó napunk volt, mert apa is itthon volt. És mindjárt az elején meglepetés várt ebben a furcsa alkalmatosságban. Anya azt mondja, ez a hónap a várakozás hónapja, és ezért minden reggel találok valami meglepetést valamelyik kis zoknicsizmazsebben. Ma ceruzákat találtam. Utána még reggeliben piacoltunk anyával, aztán jött nagymama hozzánk, s aztán apa nekifogott pakolni. Megrakni az új polcot. Csupa könyvekkel, kiderült ugyanis, hogy a szobámban a dobozok könyvekkel vannak tele. Naná, hogy segítettem volna én is! A ruhásdobozok pakolása közben egész jó gyakorlatra tettem szert, de ennek most valahogy sem anya, sem apa nem örült. Az én pakolási kedvemnek. De estére lett megrakott polc, és apa hagyta, hogy pakoljam a szőnyegeket a fürdőben! 

0 hozzászólás, Hozzászólok