2010. február 28. 21:36
sokan nap
(Kategória: összefoglalós)

Ma bizony nagyon sok minden történt. Először is jött tata, hogy hazavigye mamát. De még mielőtt elmentek volna, megmutatta a fénnyelképezőgépét, amely kicsit más mint az anyué, de allítólag hasonló képeket lehet vele készíteni. Aztán miután elmentek, nagy unalmamban, próbáltam nagymama helyett új játszótársat keresni, és utánozgatni azt vele, amit velem nagymama játszott... Később aztán apának próbáltam segíteni, hátha hamarabb befejezzük a projektjét, hogy végre rám is jusson valamicske ideje. Persze nagy projektbe vágta a fejszéjét, nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek tűnt...

 

Este aztán meglátogatott Róbert, aki hozta a szüleit is. Anyujának, Csillának egyre nagyobb a pocakja, mintha nagyon sokat ebédelt volna, de allítólag valamivel komplexebb a dolog, hisz a nagy kerek pocak még néha-néha rándul is egyet... Utána kell járjak a dolgoknak, hogy megértsem ezt a jelenséget...

0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 27. 19:26
slussz pász
(Kategória: elmélkedéseim)

ma nagyon sokat játszott velem nagymama. Bárcsak mindig itt lehetne, hisz őneki több ideje akad velem foglalkozni, miközben anyu vagy apu éppen el van foglalatoskodva valamivel. Ma például azt játszodtuk, hogy én kisbaba vagyok, és a kiságyamban nézem a nagykönyvecskémet. hm... dehát ez nincs is olyan távol a valóságtól... lehet, hogy nagymama ezt előre tudta, és rávett engem, hogy ezt játsszuk, ami nem is egy játék, hanem a való világ? nos, pillanat, mivel ha ez nem játék volt, hanem a valóság, akkor ilyen egyszerűen játékszerű az élet? Az kell hogy legyen, de akkor nem értem, hogy anyu és apu néha miért olyan szomorú, ha az élet ilyen egyszerűen nagyszerű... azt hiszem, még belenézek valamelyik nagykönyvecskémbe, hogy ezt kiderítsem...

Ajaj, és ma este még tanultam egy új ... mutatványt, mert kimondani még nem tudom, de elmutatni már igen. Tehát ennek ennyi: slussz pász.

0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 26. 20:07
keresztapu látogatása
(Kategória: otthonról)

Ma nagy sétában volt részem medgyesi mamával, aztán miután kicsit kialudtam magam, ebédeltünk, újra útra keltünk, hogy átsétálhassunk másik mamához. Kiderült ugyanis, hogy az a találkahely, hisz megérkezett Huba keresztapu, Ákos és szülei, akik ugyancsak keresztszülők, méghozzá az apu keresztszülei. Nemsokkal később anyu és apu is berobogott, mire aztán kicsit megnyugodtam, hogy mindenki jelen van.

Aztán apu meggyőzött mindenkit, hogy látogassanak meg minket is, és bizony ám még csak akkor kezdődött a móka. Ákos és Huba bizonyultak a legjobb játszótársnak, el is kupakoztuk az időt, és még mielőtt teljesen kifáradtam volna, már kellett is indulni, hogy ki-ki otthon várja az álmot a szemeire.

Közben egyre bátrabban mondikálok, már-már szinte értelmes szavakat is, főleg a baba és papa szavakat mondom nagy örömmel. Én szeretem a többesszámot, de apu szerint még nem használom helyesen, hisz a babák szó helyett babababababa vagy éppen babababababababa szavakat mondom nagy előszeretettel, attól függően, hogy három babáról, vagy akár négy babáról van-e szó. Na és az ajaj szót is már előadtam párszor, nagy mosolyokat csalogatva a körülöttem lévők arcára. De mielőtt még azt hinnétek, hogy csak az a magánhangzót ismerem, emlékeztetlek, hogy az első szavaim a jól ismert kérdőszavak voltak, például hol, mikor, miért, meddig, merre, amelyeket nekem óly nagy sikerrel sikerült kimondani ugyanúgy, de mégis érthetően: Hóóóóó?

0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 25. 18:11
mamákkal
(Kategória: sétafikálásaim)

Délelőtt éppen a ház körül szorgoskodtunk anyával, s én léptem ki hamarabb a kapun, ezért aztán én láttam meg hamarabb mamát. Annyian jöttek éppen, de valahogy egyből sikerült kiválasztani, hogy kit kell nézni. Valahogy ők is tudták, hogy kit kell nézni, mert mindenki engem nézett. Mamával sétáltunk még egy kicsit, aztán hazajöttünk tízóraizni, s utána már a séta mamánál fejeződött be. Meglepetés volt, hogy úgy aludhattam, hogy mama végig tartott, ki is használtam gyorsan. Vagyis ezúttal nem aludtam olyan gyorsan. S aztán meglepetés volt az is, hogy egyszercsak belépett az ajtón medgyesi mama és tata! Tata elautózott, én meg a mamákkal érkeztem haza. Teáztunk és női dolgokat próbálgattunk (ajakír, kettő).


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 24. 19:20
cérnás, vendéges
(Kategória: otthonról)

Rosszkedvűen ébredtem, és sehogy sem akart elmúlni. Aztán ezekkel a cérnákkal próbált anya vigasztalni, de azért annyira nem voltak érdekesek. A séta közben kicsit jobb kedvre derültem, szaladtam anya előtt a boltig, aztán tovább is, és vissza, mindenkinek integettem meg mosolyogtam. A legtöbben válaszolnak, mondanak valamit, van, aki meg is áll. És mutatott anya csibéket, bementünk egy boltba, és ott. Meg is simogattam azt, amelyik a leghangosabban csipogott. Biztosan azért csipogott hangosabban, mert anya kivette a többi közül. Na, és utána megérkezett hozzánk Gáspár és az anyukája. Minden játékomat előszedtem, kiborítottam a ládát is, Gáspár anyukája válogatott, Gáspár majszolgatott. Gáspár kisebb, mint én, de már jól jár, ezért aztán körsétára indultunk a lakásban, és utána jól meg is éheztünk. Ki-ki megette a menüjét, és aztán már búcsúztunk is. Jajj, csak Gáspár apukája ne jött volna! De jött, én megijedtem, a vendégek meg elmentek vele.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 23. 19:18
tavaszi
(Kategória: sétafikálásaim)

Éppen jól időzítettünk anyával, mert mire elindultunk, kisütött végleg a nap. És sütött, amikor mamával szembetalálkoztunk, sütött a piacon, sütött, amikor mamával kettesben mentünk tatához és Bundáshoz, sütött, míg ebédeltem (szerencsére mamánál van sötétítő, így aztán tudtam enni is), sütött, míg aludtam, sütött, míg kint voltunk a kertben, sütött, mikor megérkezett anya. Aztán bementünk almát és kekszet majszolgatni, de mire újra kiértünk a szabadba, már nem sütött annyira. De ez szerencsére nem akadályozott meg abban, hogy hazafelé megmutassuk mamának a tegnap begyakorolt csúzdázási tudományomat, itthon meg anya nyomtatott, és én vittem a lapokat mamának. Ma végre megtudtuk azt is, milyen színű lesz az első tulipán, amelyik kipattant: hát ilyen. Apának nagyon tetszett, mondta, hogy biztosan én beszélgettem meg a tulipánnal, hogy éppen ma nyíljon ki.


3 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 22. 20:09
meglepetés
(Kategória: játékok)

Apát ma egész nap lehetett zavarni. Mert itthon volt, főleg azért. Amúgy nem szabadott nagyon, mert dolgozott. Hallgatóztam, hogy mikor van csend, és olyankor belopóztam/belopott anya apalesőbe. Délelőtt a csavaros boltba sétáltunk el anyával, délután meg olyan helyeken jártunk, ahol soha még: megkerültük a vasutat, láttunk vonatot (immár közelebbről, mint a múltkor, amire én nem is emlékszem), követtünk kutyát, aztán próbáltuk elérni, hogy ne kövessen bennünket, kerültük a tócsákat s a sárt, de azért az én nadrágom a mosógépben végezte. Idehaza mam és tata is várt, hoztak nekünk hóvirágot, csodaszépet. A nagy játszás a mama sapkájával kezdődött, aztán a blúzom újfajta viseletével folytatódott, s a játékok pocaklakókká változtatásával végződött. Talán inkább halasztódott, mert este lett.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 21. 20:52
kis-nagy családi fotó
(Kategória: ünnep)

ma reggel nagy meglepetésemre messzi mamák még itt voltak nálunk. Aztán gyorsan nagy családi ébresztőt szerveztem, hogy jó hosszú legyen a nap, sokat-sokat tudjunk játszani. Persze reggeli után nem sokkal meg is értettem, hogy ez a játszás mindenkinek mást-mást jelent. Tata meg apu elhúztak fúrni-faragni-vésni, miközben mama, anyu meg én maradtunk mosogatni-takarítani-törölgetni.

Később kiderült, hogy hivatalosak vagyunk másik mamáékhoz késleltetett szülinapi ebédre, úgyhogy én kidöltem, hogy pihenjem ki magam. Kell is az erő és türelem annak a sok embernek, aki majd körülöttem sürög-forog, vagy akik körül én majd viharzom fel és alá. A hosszú és alapos pihenésemmel kicsit kiéheztettem a népet, de ébredés után átszáguldottunk mamáékhoz, megejtettük az ebéd hagyományát, majd beálltunk a szokásos családi fotóra. Én próbáltam ott középen egyensúlyozni-tartani a két mamát, azonban a két tatára már nem maradt erőm, így egyik tata dőlingél, másik tata a zsebébe fogózkodik, míg anyu és apu keresi az időzítő gombot a fénnyel-képezgető-gépen. Amint a mellékelt kép mutatja nem sok sikerrel, ugyanis még időzítés előtt megfényelt a gép, hogy csendes tanuságot tegyen az adott pillanatról a jövő szemeinek.

Aztán mamáék otthon maradtak, mi haza mentünk, másik mamáék pedig haza-haza kocsikáztak. Ha tehetem, még szervezek hasonló napokat.

0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 20. 19:37
a nap vége...
(Kategória: otthonról)

...igen jóra sikeredett. A nap is jó volt, mert sétáltunk anyával, aztán játszodtunk apával, aztán jót pihentem, és délután kettesben anyával nekiálltunk vacsorát készíteni, de a legjobb az volt, amikor megérkeztek medgyesi nagymamáék, és apa is hazaért, és rögtön nagyon sokan lettünk, és mindig volt valaki, aki felvett az ölébe, vagy akinek elmutathattam a játékaimat, vagy aki segített rendet rakni, hogy aztán minden leborulhasson újra.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 19. 14:31
a meglepetés
(Kategória: otthonról)

Huhh, ma valami csodajó történt. Éppen ebédeltünk anyával, már elég régóta ott ültünk az asztalnál, de még mindig volt a második fogásból, és akkor hallottuk, hogy jön valaki. És mert mama éppen ebéd előtt telefonált, hogy nem tud átjönni hozzánk, anya rögtön ki is lépett, hogy vajon ki lehet az. Hát apa volt! Nem tudom, hogyan sikerült neki hazaérnie ilyen hamar, de az biztos, hogy nagy-nagy örömet szerzett nekünk. Úgyhogy együtt fejeztük be az ebédet, s bár apa viccelt, hogy akkor ő megy is vissza, mert csak ebédszünetre lépett haza, egy percig sem hittük neki. Aztán persze itthon is dolgozott apa, csak ebben én is segédkezhettem: fúrtunk, faragtunk, brummogtunk, kalapáltunk, s a többire nem is emlékszem. 


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 18. 11:32
több sár, mint hó
(Kategória: ügyeskedéseim)

Azt hiszem, a hóember is a sárra kíváncsi. Ha így folytatja, a nap végére bizony meg is tudja, mi az a sár. Én igyekeztem bemutatni magamon, hogy azért annyira ne igyekezzen. Vagy igyekezzen, ahogy gondolja. Inkább anya szerint ne. 

0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 17. 19:31
utazás
(Kategória: utazásaim)

Ma reggel, amikor a telefonban mondta mama anyának, hogy ma megyünk Vásárhelyre, akkor én már brummogtam is, és mutattam, hogy így kell mozgatni a kormányt. Ebéd után aztán el is indultunk, minden bőrönd bekerült hátra, nagytata előre, nagymama mellém. A benzinkútnál már nyitogattam a szemeimet, de végül aztán a parkolóban ébredtem, ahol hamarosan Csilláék is megjelentek. Róbert is végzett a suliban, és szinte nekem adta a lapot, amit ott kapott, de végül nem egyeztünk ki a felében, így az egész az övé maradt. Aztán nagymamával és anyával vásároltunk, kiflit is, azt majszolgattuk, míg vártuk apát. Aki csak épp bekukkintott az autóba, és már ment is, de akkor már mi is mentünk, éppen haza. Nagymama még sokáig nálunk volt, játszottunk, és felköszöntöttük keresztaput is (Isten éltessen, keresztapu!), láttam is a nagymackóját. Ettünk tököt, s ezzel vége is a napnak.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 16. 18:23
mindenfélék
(Kategória: otthonról)

Történtek ma. Például délelőtt sitty-sutty, elaludtam. Így aztán ebéd után nézük meg anyával, hogyan kukucskál a hóember, biztosan fúrja az oldalát a kíváncsiság, mi az a mozgás odakint az úton. Vagy csak be szeretne látni az ablakon, hogy én éppen mivel foglalatoskodom. Hát nem fog belátni, mi sem látunk ki. Úgy értem, mi sem látjuk a hóembert odabentről. Amúgy sípolással foglalatoskodom. És mászással, és annak örülök annyira, hogy anya nem szállított le rögtön.


1 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 15. 19:15
csomagok
(Kategória: sétafikálásaim)

Délelőtt megmutatta anya, hol vannak a csomagok. Aztán jött nagytata, és segített kivinni a csomagokat. Nemcsak azokat, amik ott össze voltak készítve, hanem azt is, amit nekem készített anya. Mert miután mindent bepakoltunk az autóba, mi is beültünk, és bizony mamánál ebédeltem. Sőt ott is aludtam, és ott játszodtam egész délután. Anya este jött, de engem végül nagytata hozott haza. Csak engem, a csomagok maradtak. 


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 14. 13:35
szánkós-havas
(Kategória: sétafikálásaim)

Ma délelőtt összeraktam a vonatot. Kicsit másképpen, mint ahogyan anya szokta, de valami miatt anyának így sokkal jobban tetszett. Aztán szétszedtem, és újra megpróbáltam ugyanúgy összerakni, de nem sikerült, úgyhogy aztán feladtam. Nade az építésnek ezzel nem volt vége, mert a szánkózós séta alvásba rázott ugyan, de az autóban jól kipihentem magam (ébredéskor vettem észre, hogy apa itt vetett ágyat nekem, az autó csomagtartójában), és épp jókor ébredtem, hogy a készülő hatalmas hóemberen az utolsó (leglényegesebb) simításokat megejtsem. Később aztán tettünk kalapot is neki, és murokorrot is örökölt az elődjétől.

0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 13. 16:22
vittem mamának hóembert
(Kategória: ünnep)

Ma délelőtt elaludtam anya hátán, alvás utáni majszolgatás után pedig átmentünk mamához. Előtte persze csomagoltunk, a hóembert is becsomagoltuk. Azt a hóembert, amit annyit zörgettem, s amiről kiderült, éppen telefonra való kis mütyür. És nagymamának adtam, mert olyan jó hóembert építettünk együtt, és azért is, mert így akkor meg tudja különböztetni a telefonját a tatáétól, és azért is, mert születésnapja van. Vagy lesz. Mama kicsit szomorú volt. Lehet nem is olyan jó az, amikor valakinek szülinapja van? Én viszont örültem, hogy ott voltunk, és sok-sok levest megettem az apa varázsolta székben, a törülköző-állkendőben.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 12. 19:10
ki a Dombra, futólépésben
(Kategória: sétafikálásaim)

Anyával és mamával beutaztunk ma a városba. Elszundikáltam az autóban, de épp idejében ébredtem, hogy semmiről ne maradjak le. Vásároltunk egyet, aztán anya vett valami újságot, aztán autóztunk, hogy mama vehessen valami zsinórt, aztán ismét anya szállt ki, aztán ismét mama. De ezúttal mama nem találta ott, akit kellett volna, és a 20 percnyi várakozási idő alatt, elindultunk sétálni. Nem is hitték volna, hogy én is felmegyek egyes-egyedül a Dombra, de bizony felmentem, sőt felszaladtam. Aztán ott fent hirtelen azt sem tudtam, merre induljak, leginkább mindenfelé mentem volna. Jól megnéztem egy kislánynak a gombjait (szép virágocskák voltak), anya segítségével azt is megtudtam, hogy Zsuzsinak szólítják. És egy fiúcska nagyon bámult be egy üzletnek az ablakán, támasztotta az üveget, és én szívesen csatlakoztam volna, de anya nem hagyta. Így aztán anya nyakában értem vissza - előbb az irodába, ahol volt egy olló és egy kulcscsomó az asztalon, aztán az autóhoz. És még apát is láttam egy rövid pillanatig ott, ahol anya megállt, és nagymama kicserélte a pelusomat, aztán hazaautóztunk. Nagymama nem találta a kulcsát, de aztán megtalálta.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 11. 19:02
nagymosás mamánál
(Kategória: sétafikálásaim)

Úgy kezdődött, hogy délelőtt ketten mamával felkerekedtünk, és elballagtunk mamához. A ballagás és a kinti időjárás egyenes következménye az lett, hogy én nyakig sárosan és vizesen érkeztem meg, s aztán mama úgy döntött, nem koszosan szárítjuk meg a ruhákat, hanem biza nagymosást rendezünk. Télikabát, télinadrág - száradtak egész nap, délután és este is, de este aztán ropogósan vehettem magamra. Amikor anyáék megérkeztek, hogy együtt hazamenjünk. Mamánál finomat ebédeltem, rövidet aludtam, sokat-sokat mosogattam (a kezemet, nagymamai segítséggel), hallgattam Bundást, amikor ugatott, és megtáncoltattam az apróka székely kisfiút és kislányt.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 10. 10:33
vizezős
(Kategória: otthonról)

Ez a poharam. A vizes. És egész jól lehet csepegtetni vele. Előbb telecsepegtettem a szőnyeget. Aztán jól beáztattam anya székét. Aztán gondoltam, megmosom a térdem, ehhez jól fel kell húzni a nadrág szárát mindkét lábacskáról, és olyan mozdulatokkal kell szétkenni a vizet, mint amikor anya bekeni a lábamat krémmal vagy olajjal. S ezt gyorsan, még mielőtt anya elvenné a poharat. Szerencsére mindig vissza tudom szerezni, mert inni csak kell, nemde?


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 9. 17:26
hóemberes
(Kategória: játékok)

Ma mamával szánkóztam. Egy darabig, mert aztán mama elkezdett építeni. Én csak néztem, szánkóm fedezékéből, de amikor anya hazaért a vásárlásból, akkor meggyőzőtt, hogy érdemes nekem is bekapcsolódni. Így aztán hárman építettünk, kavicsot is bányásztunk, anya meg szerzett odabentről sálat és süveget. Hát ez lett az eredmény! Délután, amikor anya szánkóztatott a kertben, mert máshol már nincsen hó, akkor minden odakanyarodásnál integettem a hóembernek. A hómosolyának, mert a kavicsok eltünedeztek.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 8. 21:16
ceruza
(Kategória: ügyeskedéseim)

Igyekeztem elfoglalni ma magam. Anya a fürdőben ücsörgött, én meg az előszobában nézelődtem, megsimítgattam a falat, erre jött az ötlet, nem is mondtam anyának semmit, beiramodtam a szobába, onnan a konyhába, mert eszembe jutott, hogy ott a fiókban vannak az írószerek, előkerestem vagy hármat, s aztán vissza, kipróbáltam, milyen lenne megvonalazni a szép fehér falat. Valahogy a sárga ceruza írt a legjobban, de aztán a zöldet meg a barnát is kipróbáltam. Le is akartam törölni, de nem sikerült, apa segített aztán este. Szerencsére.


1 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 7. 15:58
hazaértünk
(Kategória: otthonról)

Hát, amikor hárman vagyunk, az mégsem olyan, mint amikor heten lesik minden kívánságomat. Apa fénygépezik, anya számgépezik, velem akkor mi legyen?


1 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 6. 12:44
séta
(Kategória: sétafikálásaim)

Oda mentünk sétálni, ahol legutóbb mamával a mókusokat láttuk. De most nem voltak mókusok, csak kismadarak - és kiskutyák, amikor kiértünk az útra. Volt egy rózsaszínű kutyus is, egy rózsaszínű kislányé volt. De akkor már nagyon mesebeli volt minden, és nagyokat pislogtam apa karjaiban, azt hiszem, el is aludtam.

0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 5. 21:05
teljes
(Kategória: ünnep)

Ma apa bevitt minket is a városba. Ennek örömére még a tejecskéből is ittam, aztán gyorsan öltöztünk, és indultunk. Tili várt reggelivel, aztán Andort látogattuk meg, náluk találkoztunk Alpárral, Timivel, Zsófival, Somával, Gyopival, Eszterrel. Olyan jót játszóházaztunk, és még csipegetnivaló elemózsia is akadt. Persze, én rögtön kinéztem magamnak Ágota gyöngyeit, kettőt el is kunyeráltam, azzal flancoltam fel s alá. Tilihez mentünk vissza, és ebéd után is játszodtunk, míg apa értünk nem jött. Rögtön elaludtam az autóban, de ébredéskor kiderült, nem is haza jöttünk, hanem Medgyesen kötöttünk ki. Nagymama és dédi nagyon vártak, de én csak úgy félóra után tértem magamhoz, akkorra kiderült, hogy még mindig van hangom. Apa és nagytata leléptek, anya is (aludni), de estére mindenki összegyűlt a nagyszobában, Mónika és Rudi is, akik eddig apáékkal voltak, és volt sokféle ajándék, nem is győztem számolni, ki mindenki kapott. Én is kaptam egy babát, Marcsa lett a neve.


0 hozzászólás, Hozzászólok



2010. február 4. 17:23
ébredéses
(Kategória: összefoglalós)

Alszom én, persze, egyedül is, de egyszercsak megébredek. Valamikor az éjszaka közepén. Aztán indulnék is rögtön, de miután felülök, észbe kapok, hogy most akkor hova induljak. És akkor szólok anyának, ő tudja, ilyenkor mit kell csinálni. Aludni, persze, így aztán szépen visszabújunk az ágyba. Én odateszem mindkét kezem anya arcára, ettől megnyugodok, és visszaalszom hamar. Anya is visszaalszik, úgyhogy ez a trükk, reggelig enyém anya. És amikor anya megébred, kelne fel, akkor ébredek én is. Esetleg hagyok neki 10 perc előnyt. Nade a héten kétszer is nagyon korán kelt anya, és nagymama jött át vigyázni rám. Talán ezért, talán a hideg miatt, a héten kétszer is elaludtam kint a levegőn, egyszer anya hátán, egyszer meg a szánkón. Csakhogy amint hazaértünk, meg is ébredtem. 


0 hozzászólás, Hozzászólok