Nevem Zonga
és ma lettem éppen 1 éves, 44 hetes és 6 napos.
itt kezdődöttutóbbiakaz összesRSSRSS


homokozó
2010. július 12. 19:21


sok mozgás
2010. július 9. 19:12


gyönyörű nap
2010. július 8. 20:32


Fruzsi
2010. július 7. 20:09


segítek
2010. július 4. 21:04


Róbert ünnepe
2010. július 3. 20:54


1 mamma, 2 mamma
2010. június 30. 19:00


kintalvós
2010. június 29. 20:34


gejge elme
2010. június 23. 19:23






beszédek (3)
doktorságok (14)
elmélkedéseim (74)
finomságok (10)
játékok (56)
játszótér (9)
képriport (10)
mamaszálló (1)
összefoglalós (5)
otthonról (165)
sétafikálásaim (93)
ügyeskedéseim (106)
ünnep (19)
utazásaim (40)
videó bejegyzések (32)




2010. július (6)
2010. június (8)
2010. május (9)
2010. április (31)
2010. március (32)
2010. február (25)
2010. január (23)
2009. december (31)
2009. november (30)
2009. október (31)
2009. szeptember (31)
2009. augusztus (31)
2009. július (32)
2009. június (33)
2009. május (32)
2009. április (33)
2009. március (36)
2009. február (35)
2009. január (44)
2008. december (34)
2008. november (33)
2008. október (32)
2008. szeptember (5)




* Boróka bejegyzései
* a családi blog
* Sárababa
* kistücsök
* Babszem Ákos és Balázs
* Tünde blogja
* ebatták
* kicsi Dávid
* tündérEszter
* Katica és testvérei
* Andor manó
2009. március 28. 13:38
keresztelő
(Kategória: ügyeskedéseim)

1 éves és 27 hetes azt sem tudom, hogy hol kezdjem. De lehet, hogy az lenne a legjobb, ha felvezetőül megígérem, hogy képriport is készül a mai napról, csak most éppen nincs miből, úgyhogy csak néhány gondolat erejéig pötyögök... Kicsit villámgyorsan, a késés határát súrolva, de megérkeztünk a templomba. Ott már mindenki várt, de mivel ugye én voltam a mai nap főszereplője, nem is nagyon aggódott anyu meg apu, hogy esetleg lekésnénk a lényeget. Lehet ezért is döntöttek úgy, hogy velem jönnek egy autóval... aztán álltunk ott egy darabig a templomban, míg a papbácsi mindenféle érthetetlen dolgokat mondott olyan hangsúllyal, hogy már-már szinte értettem. Azt hiszem, anyu és apu majd elmesélik nekem, hogy miről is volt szó.

Én nagyon türelmes voltam Kery ölében, mígcsak hirtelen be nem következett egy bejelentetlen "merülés". No nem is kellett nekem több huzavona, bele is kezdtem egy szívetfanyargató sírásba, amelyből alig tudott anyu kirángatni. Igazándiból kisértődtem, olyan eredeti apu módra, de aztán a ceremónia végén kénytelen voltam tágítani, hogy levehessem a sok vendéget a lábáról egy széles mosollyal. előtte persze apu vett le engem a lábamról, dehát neki nem nehéz...



Hozzászólok
A hozzászólásokat utólag moderálom.

Név:

Emailcím (az oldalon nem lesz látható):

Üzenet:




Eddigi hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások a kiválasztott bejegyzéshez.