úgy tűnik, hogy igaza volt anyunak meg apunak, amikor azt mondták, hogy attól lettem ilyen szép, hogy anyu, amikor terhes volt, sok-sok dinnyét evett. Már csak abból is ítélve, hogy én nagyon nem szeretem a dinnyét jelenleg, valószínűleg, mert nagyon sokban volt már részem, és most már nem kívánom. nem mintha a színével lenne valami bajom, vagy akár az ízével, de az összetétele az nagyon furcsa. Pedig egyesek szerint pont olyan az összetétele, mint a vízbe mártott szivacslabdámnak, amelyet igen nagy előszeretettel rágcsálok... lehet, hogy a dinnyét le is kellene nyelni, és ez a problémám?