Nevem Zonga
és ma lettem éppen 1 éves, 50 hetes és 5 napos.
és ma lettem éppen 1 éves, 50 hetes és 5 napos.
a rend
2010. augusztus 29. 18:13
töpe
2010. augusztus 27. 20:32
Félix és Danó
2010. augusztus 25. 19:42
évfordulós szombat, falunapos vasárnap
2010. augusztus 21. 19:28
labdák
2010. augusztus 19. 19:37
Medgyes
2010. augusztus 18. 18:26
indulás!
2010. augusztus 17. 20:16
arcpróbálgatós
2010. augusztus 16. 11:06
Andorék
2010. augusztus 15. 17:26
beszédek (3)
doktorságok (15)
elmélkedéseim (74)
finomságok (10)
játékok (59)
játszótér (10)
képriport (10)
mamaszálló (3)
összefoglalós (5)
otthonról (173)
sétafikálásaim (93)
ügyeskedéseim (110)
ünnep (19)
utazásaim (42)
videó bejegyzések (32)
2010. augusztus (12)
2010. július (15)
2010. június (8)
2010. május (9)
2010. április (31)
2010. március (32)
2010. február (25)
2010. január (23)
2009. december (31)
2009. november (30)
2009. október (31)
2009. szeptember (31)
2009. augusztus (31)
2009. július (32)
2009. június (33)
2009. május (32)
2009. április (33)
2009. március (36)
2009. február (35)
2009. január (44)
2008. december (34)
2008. november (33)
2008. október (32)
2008. szeptember (5)
* ebatták
* a családi blog
* tündérEszter
* kicsi Dávid
* Babszem Ákos és Balázs
* Andor manó
* Sárababa
* Tünde blogja
* kistücsök
* Katica és testvérei
* Boróka bejegyzései
* Félix és Danó
2009. június 29. 21:01
olvasás gyerekeknek vs. mozgás és sport
(Kategória: ügyeskedéseim)
A ma délutánért anyu is, apu is felelős volt. Pontosabban a délutáni idő eltöltéséért. Először is anyu rávette aput, hogy vegyünk részt egy előadáson, ahol a gyerekneveléshez szükséges irodalom kiválasztásáról, valamint a felolvasási, mesemondási technikákról beszélt egy néni, aki jó sokat tud. Nos, apu azért kellett igazándiból jöjjön, mert anyu előrelátta, hogy nehéz lesz rám is, valamint az előadó nénire is figyelnie. persze anyunak igaza volt, hisz ha egyszer felolvasásról van szó, természetesen van nekem is beleszólásom, azaz amit én gondolok felolvasásnak, azt egész sportszerűen űztem egész idő alatt. Így volt olyan pillanat, amikor Eszterke hangja az enyémmel vegyülve nagyobb ricsajt csapott, mint a szerényen, halkan beszélő előadó nénié. Apu ezért hát ki-ki ment sétálni egyet velem, mászkáltunk fűben, bújkáltunk az eső elől, valamint sok más apró dolgot tettünk-vettünk. Aztán jöhetett apu programja is. Ígyhát elmentünk oda, ahová apu minden hétfőn labdázni megy. Nagy kék terem, na meg egy rakás emberke kergetnek valami gyorsan guruló fehér labdát, amire mintha még mérgesek is lennének, hisz időnként jól meg-megrugdossák. Nos, én szerettem mindkét dolgot, de viszont kicsit zavart, hogy az apu programjában olyan kevés helyet kaptam. Tehát mintha az inkább neki szólt volna, mint nekünk...Vagy lehet, hogy ő is csak tanult szaladni, hogy majd továbbadja a sport és mozgás fontosságát nekem, mint ahogy anyu is csak tanult, hogy majd tudja, mit, mikor kell olvasnia nekem? Azt hiszem, az én szüleim elég sokat tanulnak nap mint nap, hogy engem jobban tudjanak nevelni. Pedig a nevelés csak arról szól szerintem, hogy jelen vannak és szeretnek. A többi kialakul, nemde?
Eddigi hozzászólások
2. Anya, 2009. július 1. 13:51
1. Esztianyu, 2009. június 30. 22:47
olvasás gyerekeknek vs. mozgás és sport
(Kategória: ügyeskedéseim)
A ma délutánért anyu is, apu is felelős volt. Pontosabban a délutáni idő eltöltéséért. Először is anyu rávette aput, hogy vegyünk részt egy előadáson, ahol a gyerekneveléshez szükséges irodalom kiválasztásáról, valamint a felolvasási, mesemondási technikákról beszélt egy néni, aki jó sokat tud. Nos, apu azért kellett igazándiból jöjjön, mert anyu előrelátta, hogy nehéz lesz rám is, valamint az előadó nénire is figyelnie. persze anyunak igaza volt, hisz ha egyszer felolvasásról van szó, természetesen van nekem is beleszólásom, azaz amit én gondolok felolvasásnak, azt egész sportszerűen űztem egész idő alatt. Így volt olyan pillanat, amikor Eszterke hangja az enyémmel vegyülve nagyobb ricsajt csapott, mint a szerényen, halkan beszélő előadó nénié. Apu ezért hát ki-ki ment sétálni egyet velem, mászkáltunk fűben, bújkáltunk az eső elől, valamint sok más apró dolgot tettünk-vettünk. Aztán jöhetett apu programja is. Ígyhát elmentünk oda, ahová apu minden hétfőn labdázni megy. Nagy kék terem, na meg egy rakás emberke kergetnek valami gyorsan guruló fehér labdát, amire mintha még mérgesek is lennének, hisz időnként jól meg-megrugdossák. Nos, én szerettem mindkét dolgot, de viszont kicsit zavart, hogy az apu programjában olyan kevés helyet kaptam. Tehát mintha az inkább neki szólt volna, mint nekünk...Vagy lehet, hogy ő is csak tanult szaladni, hogy majd továbbadja a sport és mozgás fontosságát nekem, mint ahogy anyu is csak tanult, hogy majd tudja, mit, mikor kell olvasnia nekem? Azt hiszem, az én szüleim elég sokat tanulnak nap mint nap, hogy engem jobban tudjanak nevelni. Pedig a nevelés csak arról szól szerintem, hogy jelen vannak és szeretnek. A többi kialakul, nemde?
Eddigi hozzászólások
2. Anya, 2009. július 1. 13:51
Persze. Így legalább mi is követhetünk itt is benneteket, nem csak a játszótéren. :)
1. Esztianyu, 2009. június 30. 22:47
Sziasztok:) Hát felfedeztelek, ha már szerényen nem reklámozzátok magatokat:)Feltehetek egy hivatkozást az oldalatokra nálunk (tundermano.freeblog.hu)?
Puszik, Erika