2009. augusztus 2. 10:07
beszéd
(Kategória: beszédek)

Apa ma félreértett engem. Úgy kezdődött, hogy együtt ébredtünk, s nagy örömömben elkezdtem mesélni apának az álmomat. Lehet, kapisgált is ebből apa valamit, nem is, mindenesetre szépen mosolygott, becsukta a szemét, s tán próbálta elképzelni, amit én meséltem. De egyszercsak nagy szemeket nyitott, mint aki elcsodálkozik valamin, mintha hallott volna valamit, és mégsem hisz a fülének. Erre én az első kezembe kerülő tárggyal próbáltam meg is mutatni neki, mit éreztem, amikor az éhség felébresztett. Kicsit fájhatott is apának, hogy a telefonnal úgy homlokon csaptam - sajnáltam is, de nekem sem kellemes érzés éhesnek lenni. Node aztán kiderült, mert elmesélte apa anyának, hogy ő a "tebu tava" mondatomat tisztán "te buta vagy" kijelentésnek értette, és én utána még fejbe is kólintottam a telefonnal. Hát, magyarázkodhattam volna, ha tudnék beszélni, de szerencsére nem tudok, és nagyon gyanakszom, hogy semmivel sem lesz könnyebb akkor sem, ha megtanulok. 

---

Hozzászólok
A hozzászólásokat utólag moderálom.

Név:

Emailcím (az oldalon nem lesz látható):

Üzenet:

---

Eddigi hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások a kiválasztott bejegyzéshez.