Nem mi fúrtunk, hanem a fejünk fölött vagy alatt a bácsik. Annyira fúrtak, hogy elmentünk sétálni, és felkerestük a régi játszóteret a tömbház közelében. Egy kislány meg egy kisfiú volt ott, és eljátszottem a labdájukkal. A kislánynak ugrókötele is volt, én próbáltam utánozni, ahogyan a kezeivel kalimpált, de nekem se, neki se futotta többre. Aztán visszamentünk anyával enni-rakosgatni-aludni-enni, és már jött is apa, elrepített bennünket egy másik játszótérre, ahol sokat lehet bámészkodni, mászkálni, csak néha vannak olyan lépcsőfnyi emelkedések, lehet nem éppen olyan nagyok, de biztos, ami biztos, ezen az ismeretlen terepen kipróbáltam anya módszerét, és hogy nehogy hasra essek, inkább lehasaltam, és háttal lecsússzantam ezekről az akadályokról. Volt sok ismerős is, kb nyolc. De lehet több. Még egy kalpagot is kaptam, labdát is. 

Hozzászólok
A hozzászólásokat utólag moderálom.

Név:

Emailcím (az oldalon nem lesz látható):

Üzenet: