apu mikor hazajött, anyu elmesélte neki a nap felfedezését, azaz a háton való fekvésről a storyt. közben apu a konyhában mászkált velem körbe-körbe, és én mosolyogtam neki, mert észrevettem, hogy amikor mosolygok anyunak vagy apunak, akkor olyan jó kedvük lesz utána, mintha motiválnám őket azzal, hogy mosolygok. Vagy mintha a nap minden nehézsége elillanna pillanatok alatt, ha kicsit mosolygok nekik.

tehát miközben mosolyogtam, apu elkezdett velem repülőzni, azaz mentünk körbe a házban úgy, hogy én voltam super...woman, ő meg a speciális effektusokkal foglalkozó szakember, köznapi nyelven őmiatta tudtam én repülni gondtalanul :) Nagyon jó volt, csak az a baj, hogy én hamarabb belefáradok a dolgokba, mint a felnőttek. ezért is vagyok én a kisbaba, ők meg a felnőttek. ...gondolom...