
London nagyon nagy város. Annyit, de annyit mentünk, míg beértünk a közepébe, hogy beleébredtem. Egy bácsi bosszankodott, és hangosan mondogatott magának - ezek szerint nem mindenki hallja a saját gondolatait. Aztán az derült ki, hogy dolgozni akart, mert ahogy leült, előkapott egy olyan szerkentyűt, amin apa is szokott billentyűzni. Ott a központban mindenki fotózott, bármerre néztem, anya meg keresztanyu is. Bementünk aztán egy állomásféle épületbe, ahol egy kisfiúnak álcázott kislánnyal barátkoztam, míg anya valami termekben futkorászott, és mindenki a falakat nézte. Ettünk is utána, és kicsit elakadtunk azon, hogy nincsen meg a térkép, de a térkép aztán csak előkerült, nem tudom, mi olyan különleges benne. De keresztanyunak fontos, ezért jól kitanulmányozom, és következőleg majd mondom neki kívülről.