Nevem Zonga
és ma lettem éppen 1 éves, 50 hetes és 5 napos.
itt kezdődöttutóbbiakaz összesRSSRSS


a rend
2010. augusztus 29. 18:13


töpe
2010. augusztus 27. 20:32


Félix és Danó
2010. augusztus 25. 19:42


évfordulós szombat, falunapos vasárnap
2010. augusztus 21. 19:28


labdák
2010. augusztus 19. 19:37


Medgyes
2010. augusztus 18. 18:26


indulás!
2010. augusztus 17. 20:16


arcpróbálgatós
2010. augusztus 16. 11:06


Andorék
2010. augusztus 15. 17:26






beszédek (3)
doktorságok (15)
elmélkedéseim (74)
finomságok (10)
játékok (59)
játszótér (10)
képriport (10)
mamaszálló (3)
összefoglalós (5)
otthonról (173)
sétafikálásaim (93)
ügyeskedéseim (110)
ünnep (19)
utazásaim (42)
videó bejegyzések (32)




2010. augusztus (12)
2010. július (15)
2010. június (8)
2010. május (9)
2010. április (31)
2010. március (32)
2010. február (25)
2010. január (23)
2009. december (31)
2009. november (30)
2009. október (31)
2009. szeptember (31)
2009. augusztus (31)
2009. július (32)
2009. június (33)
2009. május (32)
2009. április (33)
2009. március (36)
2009. február (35)
2009. január (44)
2008. december (34)
2008. november (33)
2008. október (32)
2008. szeptember (5)




* Félix és Danó
* Boróka bejegyzései
* ebatták
* a családi blog
* tündérEszter
* Tünde blogja
* Sárababa
* Andor manó
* kicsi Dávid
* kistücsök
* Babszem Ákos és Balázs
* Katica és testvérei
2008. október 31. 23:47
nem kell szomorkodni
(Kategória: doktorságok)

1 éves és 6 hetes Na a tegnap este szépen megfürösztöttek anyuék, hogy ma legyek tiszta, amikor az orvosnénihez megyünk. De azt hiszem, nem is fogok mosolyogni ennek a doktornéninek, hisz nem is volt kíváncsi rám. Legalábbis azt hiszem, hisz vagy 4 órát vártunk rá, míg végre fogadott. Aztán pár perc alatt el is végezte a nagy munkáját. Megleste a szívemet az ekográffal, aztán az asszisztensnéni lefordította anyunak érthető nyelvre: bizony problémák vannak a szívecskémmel. De ha minden igaz, nem kell pánikba esni, hisz ez nem egy nagyon ritka probléma, és nem is olyan nagyon veszélyes. Ha úgy van, ahogy a doktornéni mondja, akkor csak idő kérdése, és a rendellenesség magától elmúlik. Mintha azt mondták volna, hogy kis lyukacskák vannak a szívemen, dehát az nem baj, legalább több szeretet be tud férkőzni most, míg még kicske vagyok... Most az a fontos, hogy sokat-sokat mosolyogjak anyunak meg apunak, hogy nehogy elszomorodjanak, és ne elfeledjék, hogy milyen jó, hogy vagyok nekik...

Hozzászólok
A hozzászólásokat utólag moderálom.

Név:

Emailcím (az oldalon nem lesz látható):

Üzenet:




Eddigi hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások a kiválasztott bejegyzéshez.