|
Nevem Zonga
és ma lettem éppen 1 éves, 50 hetes és 5 napos. |
||||
a rend 2010. augusztus 29. 18:13 töpe 2010. augusztus 27. 20:32 Félix és Danó 2010. augusztus 25. 19:42 évfordulós szombat, falunapos vasárnap 2010. augusztus 21. 19:28 labdák 2010. augusztus 19. 19:37 Medgyes 2010. augusztus 18. 18:26 indulás! 2010. augusztus 17. 20:16 arcpróbálgatós 2010. augusztus 16. 11:06 Andorék 2010. augusztus 15. 17:26 beszédek (3) doktorságok (15) elmélkedéseim (74) finomságok (10) játékok (59) játszótér (10) képriport (10) mamaszálló (3) összefoglalós (5) otthonról (173) sétafikálásaim (93) ügyeskedéseim (110) ünnep (19) utazásaim (42) videó bejegyzések (32) 2010. augusztus (12) 2010. július (15) 2010. június (8) 2010. május (9) 2010. április (31) 2010. március (32) 2010. február (25) 2010. január (23) 2009. december (31) 2009. november (30) 2009. október (31) 2009. szeptember (31) 2009. augusztus (31) 2009. július (32) 2009. június (33) 2009. május (32) 2009. április (33) 2009. március (36) 2009. február (35) 2009. január (44) 2008. december (34) 2008. november (33) 2008. október (32) 2008. szeptember (5) * Félix és Danó * Boróka bejegyzései * ebatták * a családi blog * tündérEszter * Tünde blogja * Sárababa * Andor manó * kicsi Dávid * kistücsök * Babszem Ákos és Balázs * Katica és testvérei |
2008. október 31. 23:47
nem kell szomorkodni (Kategória: doktorságok) Na a tegnap este szépen megfürösztöttek anyuék, hogy ma legyek tiszta, amikor az orvosnénihez megyünk. De azt hiszem, nem is fogok mosolyogni ennek a doktornéninek, hisz nem is volt kíváncsi rám. Legalábbis azt hiszem, hisz vagy 4 órát vártunk rá, míg végre fogadott. Aztán pár perc alatt el is végezte a nagy munkáját. Megleste a szívemet az ekográffal, aztán az asszisztensnéni lefordította anyunak érthető nyelvre: bizony problémák vannak a szívecskémmel. De ha minden igaz, nem kell pánikba esni, hisz ez nem egy nagyon ritka probléma, és nem is olyan nagyon veszélyes. Ha úgy van, ahogy a doktornéni mondja, akkor csak idő kérdése, és a rendellenesség magától elmúlik. Mintha azt mondták volna, hogy kis lyukacskák vannak a szívemen, dehát az nem baj, legalább több szeretet be tud férkőzni most, míg még kicske vagyok... Most az a fontos, hogy sokat-sokat mosolyogjak anyunak meg apunak, hogy nehogy elszomorodjanak, és ne elfeledjék, hogy milyen jó, hogy vagyok nekik...
Eddigi hozzászólások Jelenleg nincsenek hozzászólások a kiválasztott bejegyzéshez. |
|||