Elindultunk ma be a városba, együtt az egész család, én szépen elaludtam, s aztán utána kiderült, hogy hívtak, nem lesz ma babakör. De a nap már amúgyis meg volt tervezve, anya mondta, hogy látogatóba megyünk Kingához és a fiacskájához, előtte meg Tili várt. Tilinél reggeliztünk, uzsonnáztunk, játszodtunk (anya és Tili vagy hatszor pakolta vissza a dobozba a játékokat, nem is értem, miért), Elek bácsi hozott nekem ajándékot: egy piros gyöngyöt. Ha majd lesz kép, meg is mutatom! Tünde mintha várt volna, épp jókor termett az autó mellett, és elkísért Kingáékhoz. Amíg az igazi kisbaba hazaérkezett, én birtokba vettem a játékbabát. Azt mondta Kinga, ez kislányoknak való, és neki fiacskája van. Ha a kislányok játékbabával babáznak, és a fiúk nem, akkor miért volt Kinga fiacskája az apukájával? Vagy az igazi babákkal az apukák babázhatnak? Azt hiszem, ezt még nem értem igazán. Hazafele jót szundítottam, s amikor megébredtem, anya is, meg Tili is ott vigyázott rám az autóban. Mert Vásárhelyen, bár nagy város a mi falunkhoz képest, nincsenek alvásidőnyi távolságok. Utána Gergő érkezett meg, és volt sok játék és ünneplés, mert ma volt a ... hogy is mondta?... ja igen... a nevemnapja. 

Még történt ma valami, miután elautóztunk apához, és elindultunk mind ... nem haza, hanem nézelődőbe. És ott annyi, de annyi bútor volt. A kedvenceim az árcédulák voltak, nameg egy kisasztal, amire szórólapokat tettek a nénik. Itt rendet csináltam, egyik stócból a másikba pakoltam a papírokat. Közben anya választott, apa tárgyalt, néni jegyzetelt.