Ma kettő dolog történt. Apa felrakta a polcot, és elmentünk mamáékhoz a fenyőért. Én persze a kertészkedős-virágos nadrágomban. Apa a munkaruhában, pedig aztán nagytata csinált mindent: ásott, rázott, ültetett. De igen, aztán apa cipelte a fát. Itthon meg anya öntözött. EZ a nagy készülődés biztosan jelent valamit, csak még nem tudom, hogy mit. 

Aztán még történt valami a héten: megmutattam a nagyoknak, hogy igenis tudom én, hogy mikor mi a helyzet, és csak bizonyos dolgokkal értek egyet. Ezt nagy kilengésű bólogatással tudom kifejezni. Csak azért, hogy nehogy félreértsék. Vicces ám, mert valahogy ilyenkor, amikor bólogatok, a nagyok is heves késztetést éreznek arra, hogy ők is bólogassanak. Pedig amúgy ők már leszoktak erről.