Nevem Zonga
és ma lettem éppen 1 éves, 44 hetes és 6 napos.
itt kezdődöttutóbbiakaz összesRSSRSS


homokozó
2010. július 12. 19:21


sok mozgás
2010. július 9. 19:12


gyönyörű nap
2010. július 8. 20:32


Fruzsi
2010. július 7. 20:09


segítek
2010. július 4. 21:04


Róbert ünnepe
2010. július 3. 20:54


1 mamma, 2 mamma
2010. június 30. 19:00


kintalvós
2010. június 29. 20:34


gejge elme
2010. június 23. 19:23






beszédek (3)
doktorságok (14)
elmélkedéseim (74)
finomságok (10)
játékok (56)
játszótér (9)
képriport (10)
mamaszálló (1)
összefoglalós (5)
otthonról (165)
sétafikálásaim (93)
ügyeskedéseim (106)
ünnep (19)
utazásaim (40)
videó bejegyzések (32)




2010. július (6)
2010. június (8)
2010. május (9)
2010. április (31)
2010. március (32)
2010. február (25)
2010. január (23)
2009. december (31)
2009. november (30)
2009. október (31)
2009. szeptember (31)
2009. augusztus (31)
2009. július (32)
2009. június (33)
2009. május (32)
2009. április (33)
2009. március (36)
2009. február (35)
2009. január (44)
2008. december (34)
2008. november (33)
2008. október (32)
2008. szeptember (5)




* Boróka bejegyzései
* Andor manó
* tündérEszter
* Tünde blogja
* kistücsök
* Katica és testvérei
* a családi blog
* Babszem Ákos és Balázs
* ebatták
* kicsi Dávid
* Sárababa
2009. december 5. 20:20
Mikulás
(Kategória: ünnep)

1 éves, 10 hetes és 6 napos Ma nemcsak a Mikulást vártuk. Medgyesről is jöttek volna nagymamáék, vártuk is őket, de végül nem jöttek, mert nagymama meghűlt. Itteni mama jött, és ő sokat emlegette a Mikulást. El is kezdtünk készülődni a fogadására: cipőket pucoltunk. Minden cipős dolog nagyon izgalmas, én máris szeretem a Mikulást, mert úgy néz ki, ő ilyen cipős ember. Aztán a készülődés félbeszakadt, mert hazakísértük mamát, de amikor hazaértünk és jóllaktunk, akkor folytattuk: felsorakoztattuk a cipőket az előszobában. Utána ki-kiszaladtunk megnézni, történt-e valami a cipők táján, de semmi. Én már vagy kétszer össze is szedtem 1. a csizmámat, 2. a piros cipőcskémet, de anya aztán rábeszélt, hogy várjunk még. Apával egészen belefeledkeztünk a csiptetőzésbe, amikor szólt anya, hogy nézzük meg újra a cipőket. Nabizony, járt nálunk a Mikulás! Hozott mindenféle jót, zoknit, gyümölcsöt, könyvet is, de én leginkább annak örültem, hogy épségben visszaszerezhettem a csizmámat. 

Hozzászólok
A hozzászólásokat utólag moderálom.

Név:

Emailcím (az oldalon nem lesz látható):

Üzenet:




Eddigi hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások a kiválasztott bejegyzéshez.