Ma mi is utaztunk be apával a városba. Tili várt, és be is kísért aztán a babatornára. Kicsit meglepődtünk, mert sokkal többen voltunk, mint szoktunk lenni, voltak számomra ismeretlen kis pajtások is, de aztán hamar megbarátkoztam a helyzettel. Azért sokkal szívesebben húzódtam Gyopi felé, egyszer meg is öleltem-forma, Andorral meg játszodtunk: ő adogatta nekem a babzsákokat. Aztán babatorna után megint Tilinél kötöttünk ki. Miután kialudtam magam, és a sok egyéb mellett bújocskáztunk is egyet, jött apa utánunk, hogy sebtibe-röptibe hazagurulhassunk.

Estére már teljesen ki voltunk fáradva anyával, de azt hiszem, hogy fürdés után már csak anyán látszott a fáradtság, hiszen én sehogy nem tudtam álomba ringatni magam. Aztán jött is apu, és eljátszadoztunk még egy órácskát. Rajzoltunk, repültünk, kacarásztunk... lehet, hogy anyát is megzavartuk a pihenésben. A lefekvés pillanatára már aligha emlékszem, annyira lemerült a jókedvem...