Ma délelőtt összeraktam a vonatot. Kicsit másképpen, mint ahogyan anya szokta, de valami miatt anyának így sokkal jobban tetszett. Aztán szétszedtem, és újra megpróbáltam ugyanúgy összerakni, de nem sikerült, úgyhogy aztán feladtam. Nade az építésnek ezzel nem volt vége, mert a szánkózós séta alvásba rázott ugyan, de az autóban jól kipihentem magam (ébredéskor vettem észre, hogy apa itt vetett ágyat nekem, az autó csomagtartójában), és épp jókor ébredtem, hogy a készülő hatalmas hóemberen az utolsó (leglényegesebb) simításokat megejtsem. Később aztán tettünk kalapot is neki, és murokorrot is örökölt az elődjétől.