ma reggel nagy meglepetésemre messzi mamák még itt voltak nálunk. Aztán gyorsan nagy családi ébresztőt szerveztem, hogy jó hosszú legyen a nap, sokat-sokat tudjunk játszani. Persze reggeli után nem sokkal meg is értettem, hogy ez a játszás mindenkinek mást-mást jelent. Tata meg apu elhúztak fúrni-faragni-vésni, miközben mama, anyu meg én maradtunk mosogatni-takarítani-törölgetni.

Később kiderült, hogy hivatalosak vagyunk másik mamáékhoz késleltetett szülinapi ebédre, úgyhogy én kidöltem, hogy pihenjem ki magam. Kell is az erő és türelem annak a sok embernek, aki majd körülöttem sürög-forog, vagy akik körül én majd viharzom fel és alá. A hosszú és alapos pihenésemmel kicsit kiéheztettem a népet, de ébredés után átszáguldottunk mamáékhoz, megejtettük az ebéd hagyományát, majd beálltunk a szokásos családi fotóra. Én próbáltam ott középen egyensúlyozni-tartani a két mamát, azonban a két tatára már nem maradt erőm, így egyik tata dőlingél, másik tata a zsebébe fogózkodik, míg anyu és apu keresi az időzítő gombot a fénnyel-képezgető-gépen. Amint a mellékelt kép mutatja nem sok sikerrel, ugyanis még időzítés előtt megfényelt a gép, hogy csendes tanuságot tegyen az adott pillanatról a jövő szemeinek.

Aztán mamáék otthon maradtak, mi haza mentünk, másik mamáék pedig haza-haza kocsikáztak. Ha tehetem, még szervezek hasonló napokat.