Ma nagy sétában volt részem medgyesi mamával, aztán miután kicsit kialudtam magam, ebédeltünk, újra útra keltünk, hogy átsétálhassunk másik mamához. Kiderült ugyanis, hogy az a találkahely, hisz megérkezett Huba keresztapu, Ákos és szülei, akik ugyancsak keresztszülők, méghozzá az apu keresztszülei. Nemsokkal később anyu és apu is berobogott, mire aztán kicsit megnyugodtam, hogy mindenki jelen van.

Aztán apu meggyőzött mindenkit, hogy látogassanak meg minket is, és bizony ám még csak akkor kezdődött a móka. Ákos és Huba bizonyultak a legjobb játszótársnak, el is kupakoztuk az időt, és még mielőtt teljesen kifáradtam volna, már kellett is indulni, hogy ki-ki otthon várja az álmot a szemeire.

Közben egyre bátrabban mondikálok, már-már szinte értelmes szavakat is, főleg a baba és papa szavakat mondom nagy örömmel. Én szeretem a többesszámot, de apu szerint még nem használom helyesen, hisz a babák szó helyett babababababa vagy éppen babababababababa szavakat mondom nagy előszeretettel, attól függően, hogy három babáról, vagy akár négy babáról van-e szó. Na és az ajaj szót is már előadtam párszor, nagy mosolyokat csalogatva a körülöttem lévők arcára. De mielőtt még azt hinnétek, hogy csak az a magánhangzót ismerem, emlékeztetlek, hogy az első szavaim a jól ismert kérdőszavak voltak, például hol, mikor, miért, meddig, merre, amelyeket nekem óly nagy sikerrel sikerült kimondani ugyanúgy, de mégis érthetően: Hóóóóó?