ma nagyon sokat játszott velem nagymama. Bárcsak mindig itt lehetne, hisz őneki több ideje akad velem foglalkozni, miközben anyu vagy apu éppen el van foglalatoskodva valamivel. Ma például azt játszodtuk, hogy én kisbaba vagyok, és a kiságyamban nézem a nagykönyvecskémet. hm... dehát ez nincs is olyan távol a valóságtól... lehet, hogy nagymama ezt előre tudta, és rávett engem, hogy ezt játsszuk, ami nem is egy játék, hanem a való világ? nos, pillanat, mivel ha ez nem játék volt, hanem a valóság, akkor ilyen egyszerűen játékszerű az élet? Az kell hogy legyen, de akkor nem értem, hogy anyu és apu néha miért olyan szomorú, ha az élet ilyen egyszerűen nagyszerű... azt hiszem, még belenézek valamelyik nagykönyvecskémbe, hogy ezt kiderítsem...

Ajaj, és ma este még tanultam egy új ... mutatványt, mert kimondani még nem tudom, de elmutatni már igen. Tehát ennek ennyi: slussz pász.