a tegnap esti fincsi muffinból apu elfelejtett ma vinni a dolgozójába. úgyhogy jó sok maradt itthon, még én is kaptam egyet-kettőt, hogy majszolgassam. Anyu rájött ugyanis, hogy egy muffin társaságában simán elvagyok olyan 10-15 percet, bármit is jelentsen ez, úgyhogy volt időm ismerkedni a muffinnal. Igenám, csak a gond ott kezdődött, hogy véleményem szerint az egyik elmorzsolt muffin illatát megérezhette pár hangya, amely fene tudja honnan került elő, hacsak nem nálunk laknak már régebbről, és ezek aztán elkezdtek vándorolni. olyan picikék, hogy alig látni őket, de amikor elindulnak, már sokkal egyszerűbb a feladat, főleg nekem, mert én közel vagyok a földhöz, így kicsin...

Anyu már rég mesélt hangyákról, apu viszont nem igen hiszi a dolgot... lehet azért, mert ő nagy és távolabb van a földtől? Nos, nem tudni, de én a biztonság kedvéért megpróbáltam még közelebb kerülni hozzuk, hátha sikerül beépülni közéjük, és kideríteni mi járatban vannak nálunk.