Ma először is mamának segítettem kevergetni. Úgy kezdődött, hogy békésen aludtam, aztán amikor megébredtem, ettünk, és anya igyekezetéből már sejteni lehetett, hogy van valami terve. Hát a terve az volt, hogy elment nagytatával a fogorvoshoz. Mondta, hogy ne irigyeljem, s hogy majd a mamáék dolgozójában találkozunk. Igen ám, csak mamával séta közben még bementünk valahová, ahol többen dolgoztak, s kicsit meglepődtem ezen. És aztán amikor a dolgozóba értünk, ott is kettesben voltunk egy darabig, de aztán jöttek nénik-bácsik (egy néni, egy bácsi), és mama mondta, hogy várják meg nagytatát. Szóval elég sokan várakoztunk már, ki tatára, ki anyára (én). De aztán jöttek, s míg anya borogatta az arcát, én kevergettem mamával. Aztán amikor a nénik-bácsik elmentek, akkor tata hajtogatott nekem nyuszit. Érdekes, ezen anya lepődött meg a legjobban, hogy tata ilyeneket tud!

Aztán este történt még valami, már vacsora után, és a fürdés előtt: nagymama viccből mondta, hogy hajat kellene vágni. Igen, rám gondolt, az én hajamra. Anya már annyiszor említette ezt, hogy most valahogy meg sem illetődtem, és szinte mama sem hitte, hogy anya rábólintott, hozhatja az ollót. De aztán tényleg új frizurám lett! Az elején húztam az orrom, s arra gondoltam, hogy  ejsze mégsem igaz, hogy ezután nem csiklandozza meg a hajam az orromat. De fürdés után kiderült, hogy csak az elkalandozó hajszálak csiklintották az arcomat, és igazából sokkal jobb így, még a hajmosás sem olyan vészes. Holnap aztán feltétlenül kell küldenünk apának képet!