
Gondoltam, ha otthon olyan rendet csaptunk, mielőtt eljöttünk volna Medgyesre, akkor itt is hagyjunk rendet. Én legalábbis a magam részét elvégeztem. Kiráztam a szőnyegeket, letörölgettem az asztalka tárgyait (az angyalkát, aki nekem úgy tetszik, és aki vigyáz mamára, és anya azt mondta, éppen ezért nem vihetjük magunkkal), az asztalkát is, utána a cipőm talpát, aztán a térdemet, aztán a másik térdemet, s aztán a derekamat. Ami fáj... vagy nem is tudom. Déditől megtanultam karba tett kézzel üldögélni. És jött apa!!! És autóztunk haza, anya mesélte, mi történik, de így is eléggé hosszadalmas volt, és mehettünk volna még kicsit apával, de aztán inkább hazahozott bennünket apa, és mi alaposan számbavettünk mindent a házban. Jó újra itthon lenni, azt hiszem.