Az éjjel repülőlépésben igyekeztem anyához, megfelelő hangkísérettel, mire anya belépett a szobába, én már vígan üldögéltem a szoba közepén. Reggel derült ki, hogy a repülőzésnek nyoma is maradt az orrocskámon. Ó-ó. Ó-ó. Óbégattunk anyával és apával, kórusban.

Aztán meg az idő sem lett olyan derűs-napfényes, mint a tegnapi. Esős időben mit lehessen tenni... hát ki lehet menni az esőbe tapicskolni. Kétszer mentünk ki anyával, s mind a kétszer mezítlábason, trikóban érkeztem vissza apa mellé a szobába, gyorsan melegedni a pokróc alá. Mert hiába gumicsizma, esőkabát, a víz az víz, és én kétségtelenül vizes lettem.