Ma autóztunk anyával. Be a városba. Nem volt olyan jó az út, de hősiesen viseltem, anya végig mesélt, mondta, hogy éppen hol járunk, mennyi van még, mit lehet látni, és hogy ő épp mire gondol. Így valahogy eltelt. De igazán megérte, mert a városban hamar odakerültünk, ahol találkozhattam az ismerős pajtásokkal, és mondókáztunk, mászkáltunk, játszodtunk. Andival barátkoztam, aki hamar rájött, milyen huncut vagyok, ha akarok. Utána kifliztünk, vásároltunk, és aludtam hazáig. 

Nade a mászókázásnak itthon lett meg igazán a haszna, mert anyával ablakot mostunk. Lépcsőzhettem, és még az ablakba is sikerült kimásznom anya után. Ó-ó.