ma sok-sok látogatóm volt. apu kedvenc munkatársai jöttek el, amit én is eléggé vártam, hisz íme egy lehetőség, hogy kiderítsem hányadán állnak a dolgok...

hát, meg kell mondanom, egyedi tapasztalat volt. először is akkora ajándékkal érkeztek, hogy kétszer beleférek a dobozába, ami kicsit meg is lepett, hisz nem vagyok szokva a nagy ajándékokhoz, nem is szeretnék hozzuk szokni... ilyen kicsi lánynak olyan nagy ajándék kicsit nagynak tűnik. aztán beszélgettünk, csodálkoztak és csodáltak, remélem kicsit meg is kívánták a babázást énmiattam, aztán tortáztunk, végül kibontották az ajándékom. én sajnos belealudtam a sok csodálkozó tekintetbe, de lesz még időm bepótolni a lemaradást. kaptam egy etetőszéket. remélem nem azért, mert úgy gondolják, hogy nagyon vékonyka vagyok, és egyek többet... nagyon kedves emberkék, ki tudja, még a végén kiderül, hogy apu valamiféle szolgáltatás központú környezetben dolgozik...

közben ott szép sorra szinte mindenki kipróbálta, hogy milyen érzés engem ölben tartani, én meg próbáltam mosolyommal jó benyomást kelteni. végülis szeretem, ha vannak látogatóim, hisz akkor mozgás és beszélgetés van a házban, amit én egyelőre nagyon díjazok.