ma szörnyű dolog történt délután, éppen, mielőtt apu hazajött volna. beleakadtam a kiságyam egyik rácsába. azaz beleakadtam... hozzámragadt. vagy nem is tudom, hogy mondjam, de elkezdtem magam fele húzni, és nem jött. és ekkor vettem észre, hogy van nekem valamim, ami kilóg, előlóg, elrugaszkodik néha tőlem... anyu azt mondja, nem kell aggódnom, csak az öklöm/kezem az, amitől én annyira beijedtem, és semmi gond nincs, neki is van, mindenkinek van. Dehát könnyű neki, ő már évek óta együtt él a kezével, míg én még csak most kezdem megismerni az enyémet, és kicsit félek, hogy mi lesz, ha nem fogunk túl jól kijönni egymással. mindenesetre elég meghökkentő felfedezés volt. jaj, és hogy az egész dolog még ijesztőbb legyen, nem is biztos, hogy csak egy van belőle. sőt, peluscsere közben, mintha még láttam volna valami hasonlót/hasonlókat, de az(ok) mintha kicsit másképp sikerült(ek) volna...

na mindegy mostmár, állítólag nem lehet semmit sem tenni, viszont még nem teljesen tiszta ez az egész história... nagyon várom már ma estét, hogy fürödjünk, és ha minden igaz, ma újra a nagy kádban fogunk fürdeni, lehet, hogy lesz lehetőségem fülön csípni a lényeget...