ma reggel korán úgy ébredtünk, hogy kirándulni megyünk. Apunak dolgozni kell menni a házhoz, de anyu és apu úgy döntött, hogy mind megyünk, s míg apu dolgozik, addig anyuval mamánál leszünk. ez nagyon jól hangzott, úgyhogy még játszásra is került kedvem reggel 7 órakor, míg anyu meg apu elkészült. aztán kiderült, hogy a végső döntést igazából a hőmérő hozta meg, ugyanis apu azt mondta, hogy mivel egész éjszaka esett az eső, ha véletlenül 0 fok alatt van, akkor várunk még egy alvás-evés-böfiztetés részletet. De aztán, mivel 4 fokot mutatott a hőmérő, útnak indultunk. én még mindig nem értem, hogy tud dönteni egy hőmérő, de örülök, hogy javunkra döntött... én egy-kettőre elaludtam, aztán mire felébredtem, igazi fehérség vett körül mindent, anyu meg ezt a végtelen mindenséget hónak nevezte. kicsit hideg volt, de mindenesetre szép látvány.

Aztán apu dolgozni ment, mi meg főztünk, ettünk, aludtunk, sétáltunk a hóban. egész szép volt. Mama is nagyon örült nekünk, de alig hitte el, hogy jöttünk ebben a nagy télben. Aztán délután útnak indultunk hazafele. kicsit nehezebben aludtam el hazafele az úton, de aztán, mire felébredtem, máris közel jártunk az otthonunkhoz.

Nagyon örülök, hogy néha utazunk is. azt hiszem, szeretek utazni.