Bent nem lehet ilyeneket találni, csak kint. De szerencsére sokszor megyünk ki. Bent például az etetőszékem változott át a mai napon, anya szétszedte, és megmutatta, hogy asztalkát és széket is lehet belőle varázsolni. Még kicsit el is üldögéltem az újonnan sült székemben, de aztán rögtön felpattantam, amikor anya elindult megörökíteni a pillanatot.

Ma kétszer találkoztunk Eszterékkel. Egyszer délelőtt, egyszer meg az eső előtt. És a kettő között jött hozzánk egy bácsi, anyának hozott valami olvasnivalóságot, s virágot is nekünk, amit vízbe kellett tenni. De a vízbe tevés alatt én nagyon, de nagyon megijedtem, és végül a motorszerkentyűt sem tudtam jól megnézni, amivel ez a bácsi elviharzott. Szerencsére aztán az eső után megérkeztek keresztanyuék, s akkor nem érdekelt már az ijedtség, és az sem, hogy olyan rövidre sikerült a séta. Minden játékomat el kellett mutatnom, oolyan kíváncsiak voltak, s aztán a kupakokkal Róbert is jól eljátszott. Én meg felpróbáltam keresztanyu szemüvegét: haddlássuk, hasonlítunk?

így festek reggel, amikor felébredtem, és készen állok egy kalanddal fűszerezett új napra.

Eszter anyának unokatestvére. Amikor dédinél voltam Csomafalván, találkoztam már vele és még néhány unokanagynénivel. Esztertől is próbáltam női dolgokat ellesni, fényképeztünk is, amit anya szokott. A fényképezés vajon női dolog? A tevés-vevés-rendezgetés-beszélgetés biztosan az, de ezzel a fényképezéssel nem vagyok tisztában.

Bizonyára észrevettétek, hogy a tegnap óta rövidebb a hajam. Azaz azelőtt láttam a hajam, most már nem látom. Anya nagyon sokáig simogatta a kobakom, húzgálta-igazította a hajam, aztán egy elszánt nyisszantással lerövidítette a frufrumat. Ennyi volt. Mármint a tegnap. Mert aztán ma reggel nyisszontgatott még néhányat. Ejsze nem találta elég rövidnek. Vagy elég egyenesnek? 

Mesét mondott ma anya. Kicsit gondolkodott, hogy melyik elefántról szóljon a mese, de úgy vettem észre, végül mindegyikből van benne valami. Behemót, szürke és tarkalábú. És a barátja, a kisegér folyton kell mondikáljon, meséljen, beszéljen, nevessen, rikoltozzon, panaszkodjon, hangoskodjon, mórikáljon, hogy az elefánt nehogy véletlenül eltapossa. Hogy mindig tudja, hogy hol van. Aztán folytatódik a mese, de most hirtelen nem is tudom, hogyan. És azt sem tudom, tudnék-e egy behemót elefánttal együtt lakni. Hisz nézzétek, a pokrócon is alig férünk!

Apu, nem férek a kicsi ágyban!

... anyu épp muffinokat süt. nem tudom, hogyan sikerültek, de aput biztosan levette a lábáról a kis muffinokkal, hisz azóta is nagy előszeretettel rágcsálja őket.

eldöntöttem: anyu mindenhez ért.

anyu már egy jó ideje mondogatja apunak, hogy le kellene ereszteni a kiságyam. én valahogy nem értettem ezt a kuci-fánkos kijelentést, hisz azt tudom, hogy a labdákban levegő van, és le lehet őket ereszteni, de az ágyam is vajon levegővel lenne tele? na mindenesetre apu mindig arra hivatkozott, hogy nincs itthon a csavarozógép, így elég nehéz művelet ez az egész leeresztés. és akkor itt én teljesen elvesztettem a fonalat, miután anyu beletörődött ebbe az érvbe, hisz csavarozógéppel hogy is lehetne leereszteni a kiságyam? csak nem kipukkantani akarják a kedvenc kis kiságyamat?

na hogy s hogynem, apu ma eldöntötte, hogy mégis csak ideje lenne elvégezni a várva várt műveletet... és akkor apu nekiszökött ma éppen focimeccs előtt, hogy határidő által is legyen szorongatva. volt ott nagy csikorgatás, kalapácsolás, fúrás, faragás, aztán egyszer csak anyu megkaparint, és belepottyant az új kiságyamba. kicsit idegennek tűnt, és nemcsak azért, mert lennebb kerültem, hanem azért is, mert a tyúkpásztor, pirospozsgás arcú kisfiús dekorációmat anyu és apu kicserélte valami elefántos összevisszaságra. azt hiszem, idő kell még, míg megszokom ezt a sok elefántocskát, amely mind Celesztina őfelségének hódol több-kevesebb sikerrel.

ne szuszogj, ne mozogj, apu fényképez. Szerencsére mi szeretjük...

valószínűleg tudja, hogy mit és ki(k)nek, főleg ha a képet is megnézi(k). na? szép vagyok? (apu szerint, mint egy durcás kisfiú, de legalább a kedvem jobb, mert kialudtam magam...)

Emlékeztek, ígértem, hogy kihízelgek majd magamnak egy habfürdős képet. Nézzétek, sikerült!!

Itt jártak a medgyesi nagyszüleim, s azt hiszem, ezúttal egyformán megijedtünk egymástól. Én tőlük, ők tőlem. próbálták bepótolni a kihagyott időt, de olyan sokat beszéltek hozzám, hogy kicsit elfáradtam, és nyűgös lettem. erre meg ők nem tudták mitévők legyenek, és az egész egy síros délutánná változott... Anyu azt mondja, ez az egész egy láncreakció, de ez nekem valahogy érthetetlen, hisz csak oda-vissza történt az egész...

Lehet csak fáradt voltam, és azért nem tudtam játékos és mosolygós lenni...

ki van ott?

Az örök játék, soha nem unom meg.

...itt járt.

ma apu előszedte a hintaszékem, amit keresztanyutól kaptam. nagyon kényelmes, és még játékokat is lehet rá felkötni, tehát praktikus is. Anyu keresztanyjától kaptam is egy kis játékot, anyu elnevezte Kínának, míg a hintaszékkel együtt kaptam két másik kis macit, akiknek a neve Moshi és Toshi lett. Ígyhát ma délután Moshival, Toshival és Kínával hintáztattam magam az új székemben.

Mellesleg ma volt a születésnapja keresztanyumnak, írtam is neki üzenetet, aminek ő nagyon örült...és hamarosan a Mikulásnak is kell jönnie, úgyhogy most szépen elalszom, hogy lássa a Mikulás, milyen jó kislány vagyok.

apu ma is és a tegnap is dolgozni ment a házikón...megint anyuval maradtam, kettesben. de mi szeretünk ketten lenni. amúgy a tegnap látogatóink is voltak, anyunak tanítványai, amiből mostmár végre én is kiokumláltam, hogy anyu tanár az egyetemen. vajon a diákok is annyira szeretik, mint én? remélem nem...

úgy tűnik ma is lesz látogatónk, ha minden igaz, apunak egy kedves ismerőse jön el meglátogatni. nem is tudom, nincs több kedvem írni ma... olyan szép idő lett, hogy inkább megyünk anyuval sétálni...

ő ugyanígy mondaná

vagy ahogy ő mondaná: anyával

apu néha szokta mondani, hogy tisztára úgy festek, mint egy kisfiú. ez elméletileg nem zavar engem egyelőre, hadd érezze néha úgy, mintha kisfia lenne, és nem kislánya, ha ez boldoggá teszi. majd hátha lesz egy kisfiú testvérem, és akkor visszanyerem teljes jogomat a kislányom kifejezésre. akár le is védhetem majd a családon belül...

amugy, a vicc kedvéért anyuval készítettünk pár fotót rólam, ahol valóban nagyon kisfiús vagyok, aki nem ismer, annak úgy is festek, mint egy kisfiú. ezért jó ez a Szamóca név, hisz az fiúknak is lányoknak is jó. egész jól kitalálta nekem anyu és apu ezt a becenevet, de azt hiszem, én mégiscsak jobban szeretem a sajátomat, azaz a kicsiZonga nevet.

ma sok-sok látogatóm volt. apu kedvenc munkatársai jöttek el, amit én is eléggé vártam, hisz íme egy lehetőség, hogy kiderítsem hányadán állnak a dolgok...

hát, meg kell mondanom, egyedi tapasztalat volt. először is akkora ajándékkal érkeztek, hogy kétszer beleférek a dobozába, ami kicsit meg is lepett, hisz nem vagyok szokva a nagy ajándékokhoz, nem is szeretnék hozzuk szokni... ilyen kicsi lánynak olyan nagy ajándék kicsit nagynak tűnik. aztán beszélgettünk, csodálkoztak és csodáltak, remélem kicsit meg is kívánták a babázást énmiattam, aztán tortáztunk, végül kibontották az ajándékom. én sajnos belealudtam a sok csodálkozó tekintetbe, de lesz még időm bepótolni a lemaradást. kaptam egy etetőszéket. remélem nem azért, mert úgy gondolják, hogy nagyon vékonyka vagyok, és egyek többet... nagyon kedves emberkék, ki tudja, még a végén kiderül, hogy apu valamiféle szolgáltatás központú környezetben dolgozik...

közben ott szép sorra szinte mindenki kipróbálta, hogy milyen érzés engem ölben tartani, én meg próbáltam mosolyommal jó benyomást kelteni. végülis szeretem, ha vannak látogatóim, hisz akkor mozgás és beszélgetés van a házban, amit én egyelőre nagyon díjazok.

ma délután, miután hosszút sétáltunk anyuval és apuval, nem tudom pontosan, miért, de anyu és apu bemártották a kezem feketeribizli szörpbe, aztán próbálták egy fehér lapra nyomtatni a kézlenyomatom. csokoládéval is akartak próbálkozni, de miután látták, micsoda locsi-pocsit intéztem a feketeribizlivel, végül lemondtak a csokoládéról. nem igazán tudom, mit akartak, de mellékeltem az eredményt, hátha valaki ki tud segíteni...tehát ha ötleted lenne, mi akar ez lenni, súgd meg nekem is, kérlek, a hozzászólások részlegen...

mindenesetre utána nagyot fürödtünk, méghozzá a nagykádban, az egész család. kicsit megijedtem az elején, mert már fáradt voltam, de aztán egész jól sikerült. locsi-pocsi, méghozzá az igaziból... remélem, még fogunk így fürdeni...

apu ma egész nap itthon lesz. csak közben megy el egy kis labdajátékra, de amúgy végig itthon lesz, és ennek én már előre örülök, hisz apu nincs túl gyakran itthon. miután felkeltünk, máris jó sokat foglalkozott velem, ő altatott el, miután anyu megetetett. elalvás közben még mosolyogtam is neki, amitől ő, azt hiszem, kicsit elolvadt. valamelyik nap, amikor velem foglalkozott estefele, és közben ment a babazene, amit anyu tesójáéktól kaptunk, apunak szokatlanul fényes lett a szeme. akkor úgy történt, hogy miután párat mosolyogtam neki, hirtelen elfényesedett a szeme. nem tudom, mi lehetett, kicsit zavarba is jöttem, de aztán elmúlt neki. én nagyon szeretem anyut és aput. amúgy ma nemcsak neki mosolyogtam, rajta is mosolyogtam kicsit, hisz olyan vicces szakállat faragott magának, hogy csak na...

Ma állítólag sok látogatóm lesz. de igazából ma nincs nagy kedvem semmire. még a kiságyam fölött forgolódó pillangók sem keltették fel az érdeklődésem... azt hiszem, kellenek ilyen napok, amikor igazából semmire sem jó az ember. végülis biztosan kellenek ilyen napok, mert ha nem kellenének, nem lennének... gondolom.

apu ma kesőn fog hazajönni, úgyhogy amikor látogatók lesznek, ő itthon sem lesz. lehet neki sincs kedve látogatókra, vagy csak megint nagy mozgolódás van a munkahelyén, és ott kell lennie. nem tudni... amúgy anyuval ma sokat mászkáltunk a sétáláskor. csak az a baj, hogy rettentő hideg volt. ha nem lennék ilyen kis gombóc, lehet még meg is fáztam volna... na persze, és ha nem lettem volna úgy felöltöztetve...

hűha... valóban nagyon sokat játszodtunk anyuval és apuval az este, hisz az éjszaka több, mint 8 órát aludtam egyfolytában. én sem tudom hogy bírtam ki szopizás nélkül, és igazából azt sem tudom, hogy anyu hogy bírta ki, hisz biztosan nem volt neki olyan gondtalan az éjszaka, mint nekem. Lehet, hogy mégiscsak mama segített a rendszert gyakorlatba ültetni? hisz minden olyan pontos volt, míg itt volt, most meg alig ment haza, én már kétszer annyit alszom, mint amennyit kellett volna, és biztos megnehezítettem anyu dolgát.

Kérlek anyu, ne haragudj rám, amiért aggódásra adtam okot. amúgy biztosan minden rendben lesz, hisz anyu nagyon erős és ügyes, alkalmazkodik utánam. végülis én vagyok a kicsike egyelőre.

Keresztanyumtól kaptam, még mielőtt megszülettem volna egy orrtisztítót. De sajnos nem nagyon szerettem, mert csak kínozott vele anyu és apu, nem igazán működött úgy, ahogyan azt elvárták a szüleim. Így történt, hogy anyu azt javasolta apunak, hogy kell vásárolni a porszívóra egy olyan speciális fejet, amivel kiporszívózzák az orromat, de apu kicsit idegenkedett a dologtól, hisz ő tanult fizikát és úgy érezte, hogy az akár veszélyes is lehet. Azt mondta, ha a porszívó képes beszippantani egy diódát az eredeti intel alaplapról, akkor talán inkább ne használjuk erre a célra. Hogy-hogynem csak odajutottunk, hogy apu gondosan felszerelte a speciális részt a porszívóra, és igaz, hogy minimális erővel, de nekiláttak az orrom kiporszívózásának. Hát nem is tudom, hol kezdjem. Először is a hang, az nagyon nyugtató, azaz szeretem a monoton zajokat. Ezt már felfedezték akkor is, amikor apu falat fúrt, miközben én nyugodtan tudtam aludni... Aztán a bizonytalan szaggatott szippantással ellentétben, egy csiklandozó, felszabadító érzést kiváltó esemény az egész procedúra, úgyhogy nagyon szeretem. És utána még kacagni is tudtam, hisz olyan jó érzés volt, hogy nem kell kortyogjak-hortyogjak folyton.

na megvolt a látogatás. Azt mondták, nagyobbnak és okosabbnak tűnök, mint valójában. nagyon büszkék rám. csak úgy csodálkoztak, hogy milyen szépen mosolygok, és milyen értelmes arcokat vágok... én szeretem, ha látogatóim vannak. 

később elmentünk anyuval és apuval sétálni. én nagyjából végigaludtam az egész sétát, talán a végére ébredtem fel, de amúgy egész jól aludtam. most, hogy apu ott volt, kicsit távolabb mentünk, mint anyuval szoktunk. olyan szépen csengett a víz körülöttem, hogy eszembe jutott az esti fürdés... nagyon szeretem a vizet. remélem még fürdünk úgy, mint egyszer régebben, amikor apu a nagykádba tett, és éppen csak, hogy fogta a nyakam, hogy a fejem ne menjen be a víz alá. Most lefekszem aludni, mert eléggé kifáradtam ma a sok látogatástól, valamint a hosszú sétától.

apu mikor hazajött, anyu elmesélte neki a nap felfedezését, azaz a háton való fekvésről a storyt. közben apu a konyhában mászkált velem körbe-körbe, és én mosolyogtam neki, mert észrevettem, hogy amikor mosolygok anyunak vagy apunak, akkor olyan jó kedvük lesz utána, mintha motiválnám őket azzal, hogy mosolygok. Vagy mintha a nap minden nehézsége elillanna pillanatok alatt, ha kicsit mosolygok nekik.

tehát miközben mosolyogtam, apu elkezdett velem repülőzni, azaz mentünk körbe a házban úgy, hogy én voltam super...woman, ő meg a speciális effektusokkal foglalkozó szakember, köznapi nyelven őmiatta tudtam én repülni gondtalanul :) Nagyon jó volt, csak az a baj, hogy én hamarabb belefáradok a dolgokba, mint a felnőttek. ezért is vagyok én a kisbaba, ők meg a felnőttek. ...gondolom...

azt hiszem, teljesen haszontalan nekem a kicsiágy, hiszen a legjobban úgyis anyu vállán, vagy ölében érzem magam. Sokszor nem is tudok sehol máshol elaludni, csak anyu vállán. Ez valószínűleg zavarja kicsit anyut meg aput, hisz még azt hiszik majd, hogy függővé válok a szülői válltól, de én úgy érzem, hogy most még nem olyan nagy gond, hogy ott csüngök egész nap anyu vállán.

ma amúgy jó kislány voltam. apu már előre retteg, hiszen amikor nappal alszom, és elvagyok szép csendben, általában éjszakára előrejósol egy kis izge-mozga álmatlanságot. De hogy még jobban összezavarjam őket, ma éjszaka aludni fogok. így döntöttem.

Ma apu korán reggel elment dolgozni, úgyhogy egyedül maradtam anyuval... megint. Aztán délben meglátogatott az egyik dédimamám. Kicsit csodálkoztunk egymásra, hisz azt hiszem, nemcsak nekem, de neki is ez volt a legnagyobb korkülönbségű vizitje az elmúlt időszakban, és eléggé érdekes volt.

Aztán hazajött apu, és hozta az új ruhatáramat, amit keresztanyum, Kery küldött messzitávolból. én kicsit untam, hisz annyi minden volt körüldobálva a nagyszobában, hogy ha járni tudnék is, alig tudtam volna kiforgolódni magam a szobából. Így könnyebb volt, hisz anyu kicipelt, amikor már elég hangosan kiabáltam.

apu már rég panaszkodik, hogy eddig még sosem sikerült lehánynom. Na, ma este végre sikerült. Miután nagy munkába esett, és pizzát sütött, mivel nekem még nem volt kedvem aludni, és nyűgös voltam anyu kénytelen volt velem sétafikálni körbe-körbe. Aztán apu sétált velem, hogy anyu is tudjon enni. És miközben én egyre csak mozgolódtam, nyűgösködtem, egy szerencsésebb pillanatban elintéztem aput. Szinte örült, hogy végre felszenteltem a kék-fekete csíkos polóját. 

Aztán lefektettek, és nagy nehezen elaludtam... Azt vettem észre, hogyha éjszaka jól alszom, akkor nappal kicsit nyűgösebb vagyok, vagy ha nappal alszom jól, akkor éjszaka nem tudok teljesen nyugodt lenni. Nem lehet könnyű anyunak és apunak, de ők szeretnek engem.

ma apu hazajött a munkából, és végig énekelt. Aztán gondolta, hogy én is kipróbálhatnám, úgyhogy nekem is megadta a lehetőséget, hogy karaokézhassam. Sajnos a szöveg résznél kicsit gondok voltak, de a dallam egész jól ment már. Sőt...

Lehet, hogy még énekes is lehetek majd, ha megnövök...

azt hiszem, ma szopizás közben anyu elaludt. én jól beleéltem magam a szopizásba, mire aztán befejeztem volna, nézem, hogy anyu szeme le van csukva, nem mozog, csak jó mélyeket szuszog, és nagyon szépen mosolyog. nézelődtem kicsit körbe karikába, aztán kezdett már unalmassá válni a helyzet, úgyhogy úgy döntöttem bekapom még egy kicsit a szopiznivalót, hátha belealszom, és ugyanazt álmodom, mint anyu, hogy ugyanolyan szépen mosolyoghassak. Amúgy anyu, mikor pici volt, éppen erről volt híres, hogy álmában csodaszépen mosolygott.

nem volt senki más itthon, úgyhogy az eredmény nem visszaigazolt, de szerintem sikerült. Mi jól megértjük egymást anyuval, miért ne sikerült volna...Nagyon szeretek mosolyogni, de vajon miért van ez? Remélem hamarosan kielmélkedem...

ma belealudtam az ebédbe. aludtam vagy 3 órát, aztán sok-sok agitálásom után anyu meg akart etetni, azonban azt hiszem, alig ettem vagy 5-6 percet, s belealudtam. nem tudom, mi van velem, de kicsit összezavarodott az étrendem. aztán jött apu, és játszott velem. először mutatott valami képeket, aztán meg az ujjaival játszadozott, mintha zongorázott volna a levegőben. ott voltunk mindhárman a nagyágyban, és kacarásztunk, azaz ők kacarásztak rajtam, én meg kacarásztam rajtuk, ahogyan kacarásznak rajtam. elég szórakoztató volt. most alszom egyet, apu úgyis megy fotbalozni, aztán közben lehet, hogy fel kell kelnem, mert lesznek látogatóim. 

Nem tudom, hogy van ezzel más, de én elég híres lehetek, ha ennyi látogatóm van. vagy csak nem látott picibabát ez a sok ember? mindenesetre nekem tetszik, én mosolygok nekik, ők mosolyognak nekem, és mindenki boldog. Olyan jó picibabának lenni, csak az nem jó, hogy a felnőttek azt hiszik, hogy én nem tudok semmiről semmit. pedig...

most alszom egyet

na azt hiszem anyu rájött, hogy én, ha akarom, be tudom csukni a fülem. gondoltam én, hogy nem tartogathatom sokáig titokban. no de sebaj, ez még nem azt jelenti, hogy ezután nem csukhatom be, csak annyit, hogy óvatosabb, diszkrétebb kell legyek. mert bizony, ha én nem akarom hallani, becsukom a fülem. ez már csak ilyen.

azt hiszem, a zsiráf is be tudja csukni a fülét. habár ő inkább arról híres, hogy hosszú a nyaka. s jut eszembe, ha sokat alszom, megnövök, mondják a felnőttek, de akkor a zsiráf csak a nyakát altatta sokat? vagy hogy sikerült neki akkora nyakat növeszteni??? ez most éppen a zsiráfos kezeslábasomról jutott eszembe, ami a tegnap volt rajtam...

ma kaptam egy zsák gratulát. Azt hiszem, anyu és apu körbeküldött mindenkinek valami üzenetet és fotót rólam, aztán csak úgy pottyantak be a gratulációk. Van, aki nekem, van, aki anyuéknak gratulált, mindenesetre úgy tűnik, bejött mindenkinek a kép, amelyen kicsit pózoltam. még átgondolom, de komolyan meg kell majd elemezgetnem, hogy milyen pályát választok majd. Mindenképp opcióként ott van majd a modellkedés.

amúgy kicsit szomorú leszek estére, azt hiszem. kicsit feszült a hangulat jelenleg, úgyhogy ha anyu és apu nem talál ki valamit, de gyorsan, estére egész komorrá változom. Hadd vegyék már észre, hogy mosolygósan van rájuk szükségem.

SIKERÜLT. 4 kilót mutatott a mérleg. kereken. 

aztán alig bírtam ki, hogy anyu tisztába tegyen fürdés után, hogy elengedhessem az egész nap fogságban tartott elengednivalót. lehet, hogy a pelus kicsit kisértődött rám, dehát valljuk be: úgysem tudta volna elkerülni sorsát... :)

A fürdés is jól sikerült. csak valahogy úgy kellene, hogy többet tartson. szeretem én a vizet, csak valahogyan meg kellene tanuljam, hogy nem minden ehető, ami folyik... nem másért, csak ha kiszippantom a kiskád melegvizet, megmarad a sok fincsi-tejcsi. márpedig az hogy néz ki, hogy kisbaba van a háznál, de megmarad a sok tejcsi?

ma be szeretném tölteni a 4 kilót. anyu nagyon várja már, hogy rátegyen a mérlegre, és éppen 4 kilót mutasson az. úgyhogy még nem tudom pontosan, hogy zabálgatnom kell-e vagy fogyóznom, de mindenesetre estig ki kell derüljön. míg apu hazajön a meccsről, hisz akkor lesz a fürdés-mérés, össze kell szedjem magam, hogy éppen 4 kiló legyek.

remélem, sikerül boldoggá tenni anyut. pillanatnyilag...

ma apu felszerelt a kiságyam fölé egy ... valamit, ami mondhatni multifunkcionális. Ha anyu szellőztet, raterít erre a valamire egy lepedőt, így engem nem ér a hideg. amúgy meg felakasztották fejjel lefele tehénkét erre a valamire, mintha tehénke valami profi cirkuszi ugra-bugra lenne. azért vicces ott fent a magasban, csak nem tudom, hogy tudja tartani magát ott órákon keresztül...? nem fárad el a lába?

anyu ma nagyon nyugodt volt. nem is értem, hogy van ennyi türelme és ereje hozzám... végülis, ha jobban átgondolom, amint megtanulok beszélni, azt hiszem, az lesz az első, hogy megköszönöm anyunak, hogy ilyen jó hozzám, és majd csak a második lesz az, hogy megkérem, tanítson meg szappanbuborékokat eregetni.

azt hiszem, eddig ez volt egyik legnagyobb élményem. Apu betett a fürdőkádba, amely tele volt vízzel. és úszkáltam kicsit, de nem mert elengedni egészen, így nem volt teljesen szabadúszás :D De nagyon jó volt. szeretek úszkálni.

aztán jó nagyokat nyújtózkodtam, mert azt mondta apu, hogy a nyújtózkodás is segít a növésben. És valóban növök. Ma már 3,80 kg voltam, úgyhogy pontosan fél kilót szedtem magamra, mióta megszülettem. Azt mondják, az nagyon jó, hisz ha az első 4-5 hétben a kisbaba felszed egy fél kilónyit, az már biztos jele a fejlődésnek. Bizony ám.

elfigyeltem, hogy van egy csomó fiús ruhám. Azt hiszem, anyu meg apu nem egészen kislányt vártak, de mindenesetre én az lettem. ma pedig anyu rózsaszínbe öltöztetett. nem akarok beképzeltnek tűnni, de azt hiszem, nagyon szépike voltam ebbe a rózsaszín felszerelésben.

amúgy ma anyu elérzékenyült, pontosabban legurult pár könnycsepp az arcán. úgy történt, hogy apu alig jött haza, már ment is, mert a dolgozójában újabban sok csapatépítő-szabadidőprogramot szerveznek, őneki pedig leggyakrabban ott kell lennie. Anyu meg kicsit elszomorodott, hisz ugyanúgy, ahogyan én is, szeretném, ha apu többet lenne itthon.

Hallod, apu? többet legyél itthon velünk.

ma újra látogatóim voltak. Anyu testvérének családja látogatott meg, úgyhogy megintcsak tettem az ártatlan kis újszülöttet, aki az idő többségében alszik, néha kinyitja a szemét, úgy tesz, mintha szétnézne, mosolyog egy-egy felet, majd alszik tovább. Ilyenkor igazán nincs miért sírni, hisz csak szégyent hozok anyura meg apura. Azt hiszem, még tortát is kaptam, de mielőtt észhez kaptam volna, már el is fogyott. Amúgysem ehetek tortát, azt hiszem.

máskülönben igaza volt anyunak, hogyha sokat alszom, megnövök. Ma már éppen 3,6 kilót töltöttem. Olyan jó nőni...

már a tegnap is szó volt róla, de csak ma került sor az első otthoni fürdetésemre. Anyu, mintha számtalanszor lett volna hasonló helyzetben, először megmutatta nekem a kiskádam, majd a vízbe mártott óvatosan, nehogy megijedjek. nagyon figyelmes volt, pedig nincs miért aggódni, hisz ismerem én a vizet. kellemes is volt, csak egy kicsit szaggatott. Mindenki ott volt, anyu, apu és mama is. egy adott pillanatban jobban féltek az egésztől, mint én, valószínűleg azért, mert senki sem tudta, ki a főnök, ki vezeti le az egész előadást. de nagyon jól sikerült, remélem, ezután jó sokat fürdünk még.

utána kicsit fáztam, de aztán anyu jól betakart, és vigyázott rám. nagyon szeretem anyut.

ma sok-sok zenét hallgattam. de nem mindegyik tetszett. és végig anyu vagy apu választotta a zenét. biztosan azért, mert ők felnőttek. ezért hát úgy döntöttem, hogy én is megnövök, hogy én választhassam a zenét, amit hallgatni akarok. ezért hát jó sokat aludtam. és ettem.

anyu, azt hiszem, kicsit meglepődött, hisz napok óta, miután megtörölget (nem fürödhetek, míg a köldökzsinórom nem esett le), hogy legyek szép tiszta, és már a tiszta ruhát is feladta, én épp akkor bepisilek. dehát ugye én nem tehetek róla, ha akkor kell. ha majd megnőttem, elmesélem neki, hogy nem akarattal van ez így. ma apu nincs itthon. úgy értettem, hogy elment dolgozni a házon, ahová költözni fogunk, ha én már kicsit megnőttem. aztán remélem, szép narancssárga lesz a szobám. én szeretem a narancssárgát. a felnőttek azt mondják, a kisbabák nem is látják a színeket, dehát mit tudnak ők. a narancssárga szép szín. Ott bent a melegben minden narancssárga volt... azt hiszem.

Most aludni fogok.