Anya már tegnap mondta, hogy ma megyünk be apával Vásárhelyre, ezért már elaludni sem nagyon akartam, felőlem akár indulhattunk volna azonnal. Reggel aztán nagyot aludtam az autóban, s mire megébredtem, apa már újra ott ült, és együtt mentünk a doktornénihez. Aki nagyon kedves volt, szinte rá sem ismertünk, jól vette az akadályokat (mert mindenre kíváncsi voltam, mi lóg a nyakában, mi az a kezében), csak éppen megvizsgálni nem tudott azzal a masinával, amelyik mindent kimutatott volna pontosan. Nade a lényeg az, hogy sok bajom nincsen, azokon a kis résecskéken beáramlott annyi szeretet, hogy már több a szeretet, mint a rés, apa valahogy így magyarázta. Lehet, hogy egyáltalán nincsen rés, csak ezt a doktornéni nem láthatta, úgy sírtam. 

Utána megcsodáltam apa munkahelyén a feldíszített fát, és körbejártam mindent a lányokkal.  Aztán még anya munkahelyén is jártunk, ahol olyan fényes minden, és sok a mosolygós arc (köszönöm Ibolya néninek az almát). És vásároltunk, aludtam, ebédeltünk, elsétáltunk mamáékhoz, hazafele meg mindenkit kint találtunk a ház előtt. Lett nagy szánkózás, de harcolni kellett ám, hogy felkerülhessek rá!

Hurrá, újra voltam a doktornéniknél. Azért örülök, mert akkor így már mehetünk pancsizni! És bizony, egy pisszenést sem hallattam, lehet, nem is szúrtak meg. Talán anya átvállalta, bár nem hiszem, mert ő félősebb, mint én, most is jobban izgult.

ma bebizonyosodott, illetve hát a doktornéni is nyugtázta, hogy semmi baj a lábacskáimmal. Keresztanyuval és anyával mentünk, és így sokkal érdekesebb volt a várakozás, mint a múltkor kettesben anyával, amikoris szerencsére az egészet átaludtam. Ezúttal megismerkedtem Zoárddal, aki ügyesen mondogatott nekem. Hátha találkozunk még valahol, hogy majd válaszolhassak neki... Jajj, de ezt a képet... ejsze jobb lenne, ha nem látná. (Nem, nem anyáé az az ujj ott, hanem azé a kedves nénié, aki segített nekünk.)

lehet, hogy ez a világ csak egy nagy folt? mindenfele csak homályos pacatokat látok, s mégha néha ki is tisztul egy-egy foltocska, olyan ismeretlen ez a világ nekem.

egyre gyakrabban hallom azt a kedves hangot, azt hiszem ő anyu. mostmár egymás mellett vagyunk, és ő vigyáz rám. Még tejet is ad nekem, és amikor éppen nem alszom, akkor mindig olyan kedves velem. Puha takaróba csavar, és úgy vigyáz rám. Ma meglátogatott egy másik ismerős hang. Azt hiszem jobban félt ő tőlem, mint én tőle. Biztosan túl apró vagyok.

Végül úgy tűnik kicsiZonga lett a nevem, habár még Szamócának is szólítanak. Na meg kismadárnak, de azt még nem tudom, miért.

azt hiszem, alszom most egyet. Azt mondta anyu, hogy ha alszom, nagyra növök. Habár jó lenne így kicsin is, mert gondomat viselik...

hűha... mi ez a nagy fény, zaj, fejetlenség és hideg?

halihó. nekem olyan jó volt ott a melegben. nem lehetne még kicsit ott ülni? még mesét is olvasott egy kedves hang, mikor ott bent voltam a melegben. hm. nem lesz jó ez így. néha fel-fel ordít egy hang, és nagyon hideg van. Nem lehetne kicsit még ott bent maradni? mégha az a kedves hang néha kisÁdámnak is nevezett... az sem baj már, csak melegebb legyen.

Igaz is. végülis jó lesz itt is, remélem. amúgy is a végére már nem volt víz körülöttem, és kicsit nehéz volt a mozgás. na meg elkezdett összeszűkülni a hely is. na jó na. jó lesz ez így. csak azt a kedves hangot hallanám már. nagyon hiányzik. halihó...

hm. azt hiszem sírok kicsit. senki sem foglalkozik velem? halihó, ...megjöttem.