|
Nevem Zonga
és ma lettem éppen 1 éves, 24 hetes és 4 napos. |
||||
ernyős portré 2010. március 10. 09:19 tennivalók 2010. március 9. 20:12 Medgyes 2010. március 8. 17:46 hó, ha jó 2010. március 7. 18:37 mínusz kettő 2010. március 6. 18:29 mínusz egy 2010. március 5. 21:23 bevándorlók 2010. március 4. 19:42 kirakatban 2010. március 3. 21:21 ragacs-tapacs 2010. március 2. 20:47 a doktornéniknél (11) beszédek (2) elmélkedéseim (71) finomságok (10) játékok (46) játszótér (7) képriport (5) összefoglalós (3) otthonról (147) sétafikálásaim (86) ügyeskedéseim (98) ünnep (14) utazásaim (36) videó bejegyzések (25) 2010. március (10) 2010. február (25) 2010. január (23) 2009. december (31) 2009. november (30) 2009. október (31) 2009. szeptember (31) 2009. augusztus (31) 2009. július (32) 2009. június (33) 2009. május (32) 2009. április (33) 2009. március (36) 2009. február (35) 2009. január (44) 2008. december (34) 2008. november (33) 2008. október (32) 2008. szeptember (5) * Tünde blogja * Sárababa * kicsi Dávid * Andor manó * tündérEszter * ebatták * a családi blog * Babszem Ákos és Balázs * Katica és testvérei |
2009. augusztus 11. 10:12
kavicslesen (Kategória: beszédek) Előbb Tinával nézegettük a kavicsokat, keresgéltünk, én szedtem fel, és ejtettem el, Tina nem ejtette el, de nem is találta meg, amit én elejtettem. Aztán később Timikével is találkoztunk, ők mind a ketten nagyobbak, mint én. És már mindenféléket mondanak. Tinának én Fética vagyok, Esztinek Vu. Hát nem tudom, miért van ez így, de én is kitalálok majd mindenféle szavakat, eldöntöttem. 0 hozzászólás, Hozzászólok ![]() 2009. augusztus 2. 10:07 beszéd (Kategória: beszédek) Apa ma félreértett engem. Úgy kezdődött, hogy együtt ébredtünk, s nagy örömömben elkezdtem mesélni apának az álmomat. Lehet, kapisgált is ebből apa valamit, nem is, mindenesetre szépen mosolygott, becsukta a szemét, s tán próbálta elképzelni, amit én meséltem. De egyszercsak nagy szemeket nyitott, mint aki elcsodálkozik valamin, mintha hallott volna valamit, és mégsem hisz a fülének. Erre én az első kezembe kerülő tárggyal próbáltam meg is mutatni neki, mit éreztem, amikor az éhség felébresztett. Kicsit fájhatott is apának, hogy a telefonnal úgy homlokon csaptam - sajnáltam is, de nekem sem kellemes érzés éhesnek lenni. Node aztán kiderült, mert elmesélte apa anyának, hogy ő a "tebu tava" mondatomat tisztán "te buta vagy" kijelentésnek értette, és én utána még fejbe is kólintottam a telefonnal. Hát, magyarázkodhattam volna, ha tudnék beszélni, de szerencsére nem tudok, és nagyon gyanakszom, hogy semmivel sem lesz könnyebb akkor sem, ha megtanulok. 0 hozzászólás, Hozzászólok ![]() |
|||