Nevem Zonga
és ma lettem éppen 1 éves, 24 hetes és 4 napos.
itt kezdődöttutóbbiakaz összesRSSRSS


ernyős portré
2010. március 10. 09:19


tennivalók
2010. március 9. 20:12


Medgyes
2010. március 8. 17:46


hó, ha jó
2010. március 7. 18:37


mínusz kettő
2010. március 6. 18:29


mínusz egy
2010. március 5. 21:23


bevándorlók
2010. március 4. 19:42


kirakatban
2010. március 3. 21:21


ragacs-tapacs
2010. március 2. 20:47






a doktornéniknél (11)
beszédek (2)
elmélkedéseim (71)
finomságok (10)
játékok (46)
játszótér (7)
képriport (5)
összefoglalós (3)
otthonról (147)
sétafikálásaim (86)
ügyeskedéseim (98)
ünnep (14)
utazásaim (36)
videó bejegyzések (25)




2010. március (10)
2010. február (25)
2010. január (23)
2009. december (31)
2009. november (30)
2009. október (31)
2009. szeptember (31)
2009. augusztus (31)
2009. július (32)
2009. június (33)
2009. május (32)
2009. április (33)
2009. március (36)
2009. február (35)
2009. január (44)
2008. december (34)
2008. november (33)
2008. október (32)
2008. szeptember (5)




* Tünde blogja
* Sárababa
* kicsi Dávid
* Andor manó
* tündérEszter
* ebatták
* a családi blog
* Babszem Ákos és Balázs
* Katica és testvérei
2009. augusztus 11. 10:12
kavicslesen
(Kategória: beszédek)

Előbb Tinával nézegettük a kavicsokat, keresgéltünk, én szedtem fel, és ejtettem el, Tina nem ejtette el, de nem is találta meg, amit én elejtettem. Aztán később Timikével is találkoztunk, ők mind a ketten nagyobbak, mint én. És már mindenféléket mondanak. Tinának én Fética vagyok, Esztinek Vu. Hát nem tudom, miért van ez így, de én is kitalálok majd mindenféle szavakat, eldöntöttem. 


0 hozzászólás, Hozzászólok



2009. augusztus 2. 10:07
beszéd
(Kategória: beszédek)

Apa ma félreértett engem. Úgy kezdődött, hogy együtt ébredtünk, s nagy örömömben elkezdtem mesélni apának az álmomat. Lehet, kapisgált is ebből apa valamit, nem is, mindenesetre szépen mosolygott, becsukta a szemét, s tán próbálta elképzelni, amit én meséltem. De egyszercsak nagy szemeket nyitott, mint aki elcsodálkozik valamin, mintha hallott volna valamit, és mégsem hisz a fülének. Erre én az első kezembe kerülő tárggyal próbáltam meg is mutatni neki, mit éreztem, amikor az éhség felébresztett. Kicsit fájhatott is apának, hogy a telefonnal úgy homlokon csaptam - sajnáltam is, de nekem sem kellemes érzés éhesnek lenni. Node aztán kiderült, mert elmesélte apa anyának, hogy ő a "tebu tava" mondatomat tisztán "te buta vagy" kijelentésnek értette, és én utána még fejbe is kólintottam a telefonnal. Hát, magyarázkodhattam volna, ha tudnék beszélni, de szerencsére nem tudok, és nagyon gyanakszom, hogy semmivel sem lesz könnyebb akkor sem, ha megtanulok. 


0 hozzászólás, Hozzászólok