Ma bizony nagyon sok minden történt. Először is jött tata, hogy hazavigye mamát. De még mielőtt elmentek volna, megmutatta a fénnyelképezőgépét, amely kicsit más mint az anyué, de allítólag hasonló képeket lehet vele készíteni. Aztán miután elmentek, nagy unalmamban, próbáltam nagymama helyett új játszótársat keresni, és utánozgatni azt vele, amit velem nagymama játszott... Később aztán apának próbáltam segíteni, hátha hamarabb befejezzük a projektjét, hogy végre rám is jusson valamicske ideje. Persze nagy projektbe vágta a fejszéjét, nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek tűnt...

Este aztán meglátogatott Róbert, aki hozta a szüleit is. Anyujának, Csillának egyre nagyobb a pocakja, mintha nagyon sokat ebédelt volna, de allítólag valamivel komplexebb a dolog, hisz a nagy kerek pocak még néha-néha rándul is egyet... Utána kell járjak a dolgoknak, hogy megértsem ezt a jelenséget...

Valamikor karácsony tájékán megtanultam a "nem" jelentésű fejmozgatást is, amit elég gyakran helyeslőleg alkalmazok. Azaz amikor anya hevesen bizonygatja, hogy "nincs több alma, bohócdarab, játékpohár, pufuléc", akkor én megértőleg ingatom a fejem, hogy "nincs". Vagy amikor meséli valaki, hogy nem talált meg valamit, akkor is "nem, nem került meg". Persze, ha megkérdik, hogy kérek-e vizet, erre már jól elboldogulok a válasszal, csak amikor azt kérdi anya, hogy finom-e az étel, akkor szoktam az igen-nem bólogatásokat gyors egymásutánban produkálni. Talán mert általában szédítően jó, amit anya készít?

Van már összesen 12 fogacskám, ennek megfelelően most már megeszem az almát úgy is, ha anya a kezembe ad egy nagyobb darabot. Eddig is darabosan szerettem, de úgy, hogy anya adogatta.

A decemberi éjszakázásoknak, rábeszéléseknek és szoktatásoknak köszönhetően éjszaka már nem szopizom, de este és reggel annál intenzívebben. Meg napközben, elalváskor. Reggelente 8 és 9 között kelek, bili, utána öltözés, utána fésülködés, aztán fél 10 és 10 között reggeli, utána séta vagy nem, fél 12 és 12 között gyümölcsuzsonna, 13 órakor ebéd (kb. 14 óráig), aztán alvás (kendőben két perc, szopizással több, szopizás nélkül fél óra az elalvás, az félóránál több alváshoz anya is kell), ébredés után kis majszikálás (általában keksz és alma), hosszabb séta, aztán itthon kedvenc Kör-körös zeném, játék, ez megintcsak anyával az igazi, 8-kor tejbegríz, ágyvetés, fürdés, pizsoma, cseppek, ágybabújás, alvás (kb. 3-szor megébredek éjszaka, ha ott van anya, ha nincs - reggeli szopi az utolsó előtti ébredésnél). Bilizés kiszámítható módon egyszer működik, máskor általában hevesen tiltakozom, kakálásnál végképp. Pedig az is kiszámítható, hogy mikor kellene ráülni, nade ezt még nem vállalom be.

Kedvenc és egyetlen szavam továbbra is a "hó?" kérdés, ami a mikor, miért, ki, hol, hogyhogy jelentésekben is értendő.

Nagyon szeretem anyát és apát, naponta többször megpuszilom őket, saját kezdeményezésre, mert úgy látom, ettől mindig felderülnek. És nagyon szeretek közel lenni hozzájuk, amikor apa hazaér, akkor percekig csak sündörgök körülötte, gyúródom közel hozzá.

Körülbelül 10 kilós vagyok. És nemtudommilyenmagas. Azt hiszem, pont jó magas, főleg, amikor apa vállra vesz.